Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kinda István: „...az igazságot tanították, s azért tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A rendszerváltozás után ez a vallási közösség nagyobb erővel, megújulva lépett a szélesebb nyilvánosság elé. Egy-egy településen belül azok a családok váltak a vallási-ideológiai eszmék irányítóivá, akik a szocializmus nyomása alatt is megmaradtak hitük mellett. Ok a diktatúra bukását az ellenük korábban elkövetett vétségek isteni megtorlásaként értelmezték, meggyőződésük visszaigazolását és egyben terjeszkedő-térítő tevékenységük legitimációját látták a bekövetkezett történelmi események utáni változásokban felfedezni. Bár a vizsgált faluban nem, számos más településen ekkor jelentek meg az első házaló Tanúk, akikhez az újraéledő magyar kisközösségek meglehetős gyanúval viszonyultak, térítő tevékenységüket környezetük folyamatos „zaklatásként" élte meg. A szekta Nagyborosnyón az 1970-es években jelent meg magyar nemzetiségű Tanúk közvetítésével. A Jehova Tanúi közé tartozó nagyborosnyóiak - akárcsak az ország többi részein élők — a kommunizmus évtizedei alatt üldöztetést vállaltak, összejöveteleiket magánházaknál megszervezve rejtőzködő vallásgyakorlást működtettek. Nagyborosnyón már az első bekeresztelkedők közt volt az a téglavető cigány család, amely a rendszerváltás után három felnőtt gyermekével és azok időközben kialakult családjával a helyi jehovista gyülekezet hajtómotorjaként vállalt szerepet. Az 1990 utáni szabad vallásgyakorlás és sikeres propagandamunka eredményeként megrugaszkodott a bekeresztelkedők száma, jelenleg a faluban a Jehova Tanúi kb. 150 tagot számlálnak. Bár az első térítők és a szekta életének kezdeti fázisában a hívek magyar etnikumúak voltak, a református egyházat fokozatosan elhagyó és Tanúnak álló (megtért) népes cigány családok közössége gyorsan túlnőtte a magyarokét, így a szektához már a '90-es évek közepén a „cigány vallás" képzetét kezdték társítani a falubeliek. A gyülekezet elcigányosodása mára annyira taszító erőként működik a magyar lakosság körében, hogy magyarnak a helyi gyülekezetbe való belépési valószínűsége minimálisra csökkent. „Kevés a magyar közöttünk, sokan lennének, csak szégyellik, hogy a cigányok közé békeveredjenek. De ha mondjuk nem lenne annyi cigány, akkor lehet, többeket érdekelne ez az Igazság" — állapítja meg tényszerűen egy cigány nemzetiségű jehovista. Néhány évvel ezelőtt a növekvő létszámú gyülekezet Amerikából kapott kölcsönnel a falu végén imatermet épített, ahol közös összejöveteleiket tartják.

11 Az Igazság tanítása mellett a belépést elősegítendő a jehovisták meggyőző technikaként az anyagi segítségnyújtást alkalmazták a szegényebb cigány lakosság körében. Az ilyen segélyakciók során a megcélzott család nemcsak alapélelmiszereket és ruhaneműt kapott ajándékba., hanem jelentős pénzösszeggel is gazdagodott. A gazdasági felkarolás szándéka ellenére számos cigány család távol maradt a vallásos összejövetelektől, a vallásgyakorlás alkalmainak sűrűsége, az addigi életvitel gyökeres megváltoztatása, az alkoholfogyasztás és a dohányzás 326