Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Szigeti Jenő: Az újprotestáns egyházak kialakulása a XIX. században Erdélyben és a Parciumban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Rottmayerné erőszakos késztetésére színből döntött így Rottmayer, de ez témánk szempontjából másodlagos. Az angol és a német adventista lapok egyértelműen állítják, hogy Rottmayer, az első magyarországi baptista, adventista lett, bár nem elsőként, hiszen tőle függetlenül már egy brassói német hölgy 1891. január 4-én -valószínűleg Németországban - bemerítkezett. Feltehetőleg 1891 nyarán ő lehetett a hamburgi Mission Schule magyar hallgatója. A neve Rosa Essing volt.

38 Nem a Rottmayer ház volt a kolozsvári adventista gyülekezet bölcsője, hanem egy, Rottmayerrel jó, hittestvéri kapcsolatban álló, jobb módú polgár, NefF Ádám (1824-1904) háza (Kőmáli szőlő út 2), akinek gyermekei is jártak korábban a vasárnapi iskolába. Az első adventisták nagyrészt német anyanyelvűek voltak, de missziói módszereik nagyon hasonlítottak a Rottmayer által alkalmazottakhoz. Egy W. J. Tentesch nevű adventista fiatalember kezdte a Rottmayer által alkalmazott könyvárus módszert Brassó, Segesvár környékén, főként Erdély szászok által lakott városaiban. A XIX—XX. század fordulóján az egész Kárpátmedencében megfigyelhető a szabadegyházak életében egy nagy terepváltás. Míg korábban a szabadegyházi misszió célpontja az ecclesiolák népe volt, most a városi kisemberek között találnak területet ezek a vallási közösségek. Az első hivatalosan megszervezett adventista gyülekezet Fogarason alakult. Ennek és a meglehetősen nagy érdeklődésnek a gondozására érkezett Magyarországra Huenergardt János Frigyes, az első magyarországi adventista lelkipásztor, aki Amerikába vándorolt volgai német volt L. R. Conradihoz hasonlóan. Az első dolga volt, hogy elkezdett magyarul tanulni, úgy hogy 13 hónap múlva már tudott anyanyelvünkön prédikálni.

39 A XIX század második felében kibontakozódó szabadegyházi vagy újprotestáns misszió néhány tanulságot kínál, ami vallástörténeti szempontból is figyelemre méltó. 1. Az újprotestáns egyházak a késő puritán, pietista vallásosság modelljét követik. A vallásos tradíciókat követő hívek bennük látták az atyák hitének folytatását. 2. A hivatalos egyház mindent elkövetett, hogy a spontán belmisszió bázisait gyengítse. Az egyházon belüli belmissziói törekvéseket gyanús szemmel nézte, korszerűtlennek és primitívnek tartotta. Az újprotestáns közösségek pedig egyházépítő szolgálatukat pontosan erre építették. 3. A XIX. század népi műveltségében megnőtt az olvasás szerepe. Ezért a Biblia, mint olvasnivaló jelent meg a bibliaárusok munkája nyomán a nép között. A puritán gyökerű olvasási gyakorlatra építve a misszió egyik fontos eszköze lett a könyvterjesztés. 4. Az újprotestáns egyházaknak sikerült a keleti és nyugati kereszténység között húzódó felekezeti határt átlépni, ami a reformációnak, minden 307