Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Szigeti Jenő: Az újprotestáns egyházak kialakulása a XIX. században Erdélyben és a Parciumban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Rottmayerné erőszakos késztetésére színből döntött így Rottmayer, de ez témánk szempontjából másodlagos. Az angol és a német adventista lapok egyértelműen állítják, hogy Rottmayer, az első magyarországi baptista, adventista lett, bár nem elsőként, hiszen tőle függetlenül már egy brassói német hölgy 1891. január 4-én -valószínűleg Németországban - bemerítkezett. Feltehetőleg 1891 nyarán ő lehe­tett a hamburgi Mission Schule magyar hallgatója. A neve Rosa Essing volt. 38 Nem a Rottmayer ház volt a kolozsvári adventista gyülekezet bölcsője, ha­nem egy, Rottmayerrel jó, hittestvéri kapcsolatban álló, jobb módú polgár, NefF Ádám (1824-1904) háza (Kőmáli szőlő út 2), akinek gyermekei is jártak ko­rábban a vasárnapi iskolába. Az első adventisták nagyrészt német anyanyelvűek voltak, de missziói módszereik nagyon hasonlítottak a Rottmayer által alkalma­zottakhoz. Egy W. J. Tentesch nevű adventista fiatalember kezdte a Rottmayer által alkalmazott könyvárus módszert Brassó, Segesvár környékén, főként Erdély szászok által lakott városaiban. A XIX—XX. század fordulóján az egész Kárpát­medencében megfigyelhető a szabadegyházak életében egy nagy terepváltás. Míg korábban a szabadegyházi misszió célpontja az ecclesiolák népe volt, most a városi kisemberek között találnak területet ezek a vallási közösségek. Az első hivatalosan megszervezett adventista gyülekezet Fogarason alakult. Ennek és a meglehetősen nagy érdeklődésnek a gondozására érkezett Magyarországra Hu­energardt János Frigyes, az első magyarországi adventista lelkipásztor, aki Ame­rikába vándorolt volgai német volt L. R. Conradihoz hasonlóan. Az első dolga volt, hogy elkezdett magyarul tanulni, úgy hogy 13 hónap múlva már tudott anyanyelvünkön prédikálni. 39 A XIX század második felében kibontakozódó szabadegyházi vagy újprotes­táns misszió néhány tanulságot kínál, ami vallástörténeti szempontból is figye­lemre méltó. 1. Az újprotestáns egyházak a késő puritán, pietista vallásosság modelljét követik. A vallásos tradíciókat követő hívek bennük látták az atyák hi­tének folytatását. 2. A hivatalos egyház mindent elkövetett, hogy a spontán belmisszió bá­zisait gyengítse. Az egyházon belüli belmissziói törekvéseket gyanús szemmel nézte, korszerűtlennek és primitívnek tartotta. Az újprotestáns közösségek pedig egyházépítő szolgálatukat pontosan erre építették. 3. A XIX. század népi műveltségében megnőtt az olvasás szerepe. Ezért a Biblia, mint olvasnivaló jelent meg a bibliaárusok munkája nyomán a nép között. A puritán gyökerű olvasási gyakorlatra építve a misszió egyik fontos eszköze lett a könyvterjesztés. 4. Az újprotestáns egyházaknak sikerült a keleti és nyugati kereszténység között húzódó felekezeti határt átlépni, ami a reformációnak, minden 307

Next

/
Thumbnails
Contents