Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Miklósi-Sikes Csaba: Adatok a magyargyerőmonostori református templom történetéhez

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. közé tartozott, első datált munkája 1720-ból ismert, ekkor készítette a bonchidai templom szószékét, amit eddigi kutatásaim szerint közel 60 neki tulajdonítható munkája követett. Készített ajtó- és ablakkereteket, épített házat, fából stallumokat, festett szószék-hangvetőt, számos emléktáblát faragott, de legmaradandóbb emlékei kőszószékei maradtak, melyeket Szatmár megyétől a Székelyföldig 18 templom őrzött meg. Motívumvilága az idős Umlinghoz hasonlóan a reneszánszból táplálkozik, munkamódszere az erdélyi hagyományosnak tekinthető lapos faragás módszerét követi. A gyerőmonostori szószék a legkésőbbi datált munkája. 1748-ban Török Márton kurátor számadása szerint „... a Prédikáló-székért adott 4. Ft-ot", ami azt jelentheti, hogy az egyház már korábban tervezte ennek elkészíttetését, de melyet anyagiak hiányában az egyház helyett végül a Kabos család valósított meg. A második korszak Umling Lőrinc és János tevékenységéhez köthető. Lőrinc a hat Umling testvér közül a második gyermekként 1742-ben, míg öccse, János, 1753-ban, szintén Kolozsváron született. Lőrincről még annyi tudható, hogy 1764-ben nősült, a kolozsvári Anna Catherina Riemnet vette nőül, akiről 1800ban, mint özvegyről tesznek említést. Az 1793-ban elhunyt Jánost 1772-ben vették fel a kolozsvári asztalosok céhébe. Kettejük tevékenységének elhatárolására mindeddig nem történt kísérlet. Ez azért is nehéz, mert sokat dolgoztak együtt, és stílusuk is igen közeli rokonságot mutat. Magyargyerőmonostoron mindössze egyszer, 1787-ben dolgoztak, amikor a mára már átalakított nyugati karzatmellvédet, több padmellvédet, a kurátor székét, illetve Török Mártonné sz. Finta Ilona megbízásából 8+1 táblás mennyezetet festettek a bejárati portikus mennyezetére. Munkásságuk színvonala, bár apjuk munkamódszerét követik, elmarad annak tudásától, ornamentikájuk, a kompozíció és rajztudásuk határozott visszalépést mutat. Festett tábláikon a naturalisztikus, a sápadtabb színű ábrázolásmód a jellemző, s a virágok között megjelenik egy vágtató szarvas, a fák ágai között különböző madarak sziluettje. Őszinte, naiv látásmódot igazolnak e képek, de hanyatló ízlést árulnak el. A két Umlig testvérrel egy időben dolgozik Magyargyerőmonostoron Késmárkijános, aki a templom részére szószékkoronátkészít. Az egyház képviselői 1786ban kötik meg a szerződést, s még abban az évben kifizetik a neki járó 135.10 Ft. munkadíjat, míg a szószékkorona felállítására - felirata szerint — 1788-ban került sor. Eletéről B. Nagy Margit 1970-ben közreadott kutatásai révén bővebb adatokkal rendelkezünk. Születésének éve ismeretlen. Munkássága 1791-től követhető, a Wesselényieknek Zsibón bútorokat készít, Kendilónán és Kolozsváron a Telekieknek dolgozik, az utóbbi helyen Kemény Sámuel is foglalkoztatja. 1802ben a kolozsvári asztalos céh látómestere, 1805-ben hamis bankócédula-készítés miatt börtönbe zárják, vagyonát és szerszámait elárverezik. A börtönben halt 259