Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Gáspár Dorottya: A Saturnalia tanulságai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. felvethető az a hipotézis, hogy a katonák nem kívánták kímélni a rituális királyt, hiszen annak éppen szenvednie kellett, hogy a bűnöket elvigye. Ugyancsak szokás volt a lábszárak megtörése. Ez is irgalmas dolognak számított, hiszen ha nem teszik, hosszabbították volna, és súlyosbították volna a felfeszített vergődését. A két lator felfeszítése történt a szokásoknak megfelelően, ahogy ez a bűnözőknek kijárt. Itt kell az eseményekbe kapcsolnunk a fentiekben már említett megkoronázást. A katonák nem vadságból, kegyetlenségből teszik, amit tettek, hanem - ha furcsán is hangzik -vallásos mentalitásból. Ha már egyszer egy rituális királyt rájuk bíztak, akkor ez csak vigye el valamennyiük bűnét. Minden köpdösés újabb és újabb bűnt rakott rá. Minél inkább tisztelték, azaz gúnyolták királynak, annál inkább ráruházták a bűnt. Annál nagyobb lett mágikus hatalma. Minél inkább verik, annál több bűnt képes magával vinni. És miközben ezt tették, nem sejtették, hogy most az egyszer minden nagyon igaz és valódi; még az Éden is helyre áll. Azon talán elgondolkozhatunk, milyen különös elrendelésből állt össze a szereposztás, amelyben a zsidók átadták Jézust Pilátusnak, követelve keresztre feszítését. Önmagukat pedig megátkozták mondván: „Vére rajtunk és fiainkon!"

58 Pilatus a lehető legszabályosabban hajtotta végre a jogi eljárást, szabályosan hozott ítéletet. Személyes meggyőződése az volt, hogy ártatlant végeznek ki, de engedelmeskedett a törvénynek. A keresztre feszítés valóban nagy szenvedéssel járó kivégzés, mégis eltörpül ez a fájdalom a katonák kínzása mellett. Épp ez a kínzás az, ami nem hivatalos gyakorlat, hanem népszokás: önkéntes buzgalomból a bűnök rárakása. Jegyzetek 1 Ugyanilyen módon képezhetjük a sötétséget: nox - noc-turnus. 2 Vergilius: Eklogák IV, 6. In: Vergilius összes művei. Budapest 1967. ford. Lakatos István; Verg. Ecl. IV, 6. Vergilii Eclogae. [Auctores Latini XIV] Ed. Havas László Budapest, 1971. 73. 3 Ezt a véleményt Dionysios Halicarnassos hagyományozta ránk, Aronen, Jaakko: Saturnia, Saturnius mons. In: Lexicon Topographicum Urbis Romae = LTUR. Roma Vol. IV. 1999. 233-234; Coarelli, Filippo: Saturnus aedes. In: LTUR. Roma Vol. IV 1999. 234-236; Más auktorok nem osztják Dionysios Halicarnassos véleményét, Nilsson, Martin Persson: Saturnalia. In: Paulys Wissowa Realencyclopedie der classischen Altertumswissenschaft = RE Stuttgart, 2A 1923. 202. 4 Seyffert, Oskar: A dictionary of antiquities mythology, religion, literature and art. With additions by H. Nettelship, J. E. Sandys. London, New York é.n.: Saturnus 559. 5 Frazer, James George: The Golden Bough. London, 1922. Ch. 58, § 3, 583; Nilsson M. P. i. m. 205. 6 Seneca: Erkölcsi levelek 47, 14. Kurcz Ágnes fordításában: „Ünnepnapot létesített, nem azért, hogy csak azon étkezzenek együtt az urak s a rabszolgák, de akkor aztán 25