Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Albert András: Tofeus Mihály (1624–1684) református püspök szerepe a XVII. századi erdélyi protestantizmusban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Az évekig elhúzódó vita eredményesen végződött, amikor az 1679-ben tartott alvinci zsinat püspöknek választotta meg Tofeus Mihályt. Az erélyes és határozott püspök megindította a hagyatéki keresetet Gillányiné Apafi Anna ellen. Gillányiné javaslatát elfogadhatatlannak tartva, Tofeus a fejedelemhez apellált. Apafi Mihály fejedelem és a Fejedelmi Tanács azonban nem oldotta meg a problémát. Az ügyből hosszú időre elnyúló pereskedés lett. Tofeus Mihály református püspök látván az ügy elhúzódását, az éppen Gyulafehérvárott ülésező országgyűlés utolsó napján (1679. június 19-én) kihallgatást kért Apafi Mihály fejedelemtől. A püspök ügyességének köszönhetően a kihallgatás eredménnyel járt. Tofeus a megjelent tanácsurak jelenlétében hatalmas filippikát tartott az özvegy Apafi Anna és támogatói ellen. Az ellenszegülőket egyházi átokkal fenyegette meg.

16 A tanácsurak véleménye az egyházi átok hallatán megváltozott és támogatták Tofeust. Ajánlatukra Gillányiné egyezséget kötött Tofeus Mihály püspökkel és a hagyaték nagy részét átadta a református egyháznak. A megegyezést és átadás emlékét egy 1679 június 19-én keltezett, épségben fennmaradt jegyzőkönyv őrizte meg. Eszerint az átadás Gyulafehérvárott történt meg Tofeus Mihály püspök, Teleki Mihály, Bethlen Miklós, Macskási Boldizsár és özvegy Apafi Anna asszony jelenlétében.

17 Belényesi György Apafi Mihály fejedelem udvari aranymívese 1679 június 26-án kelt levelében beszámolt arról az eseményről, amikor özv. Gillányiné Apafi Anna felkérte őt az örökölt arany, ezüst és más átadandó ékszerek megvizsgálására és értéküknek felbecslésére.

18 A megszerzett vagyonból és az abból származó pénzből Tofeus Mihály református püspök az anyagi gondokkal küszködő református lelkészek jövedelem-kiegészítését próbálta fedezni. A Gillányi vagyon megszerzése nem történt problémamentesen. Ellenségeskedést szerzett Tofeus Mihály püspök, valamint az egyházi és világi választott gondnokok között. Vita támadt akkor, amikor Tofeus a megszerzett Gillányi-örökség kezelését és felhasználását a lelkészek generális synodusára bízta. A világi gondnokokat teljesen kizárta ebből. Ok ugyanis a kollégiumokat is szerették volna részeltetni az örökségből. Tofeus terve az volt, hogy a megszerzett Gillányi örökséget kizárólag a lelkészi kar használhassa.

19 A református tanácsurak 1680. június 19-én úgy rendelkeztek: „hogy az Collegium igazgatásában Püspök urammal és több Ecclesiasticus Curatorokkal megegyezett értelemmel és szép corespondentiával" működjenek együtt a világi gondnokok. Tofeus püspök megígérte, hogy a Kollégium dolgaiba nem avatkozik be és nem nyilatkozik róla. A jó viszony a lelkészi kar és a világi tanácsurak között nem állt helyre. A megromlott viszony orvoslása érdekében 1680 decemberében a világi gondnokok csoportja a Fejedelmi Tanácshoz fordult segítségért. Megoldás csak 1682-ben született, amikor a curatoratust átszervezték.