Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kurta József: Középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése az erdélyi református egyházközösségekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Kurta József Középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése az erdélyi református egyházközségekben A reformáció után a magyar protestáns gyülekezetek folytatták a középkori gregoriánumon alapuló istentiszteleti hagyományokat. Az anyanyelvre fordított, protestáns dogmatikai nézetekhez igazított gregoriánum éneklése magától értetődő természetesességgel élt tovább a magyar protestáns egyházak gyakorlatában a XVII. század második feléig. A puritanizmus térnyerésével szólaltak meg először azok a vélemények, amelyek kifogásolták, nem egyszer kipellengérezték ezt a liturgikus gyakorlatot.

1 A későbbiekben több tényező is hozzájárult a magyar protestáns gregorián énektételek száműzéséhez. Ezek közül egyik az ellenreformáció túlkapásai nyomán feltételezhető viszolygás mindennel szemben, ami a római egyházból ered.

2 Azonban a korabeli dokumentumok alapján a kialakult ellenszenvhez nagymértékben hozzájárult az iskolamesterek, kántorok képzetlensége is, melynek következtében az egykor patinás énekek szánalmas, nevetséges előadása a hívekben nem áhítatot, hanem megbotránkozást keltett. Erre engednek utalni azok a kántorokat gúnyoló kéziratos bejegyzések, amelyek az 1636-os Öreg Gradual példányaiban a nagyheti tételek lapszélein olvashatók.

3 Ugyanezt a kifogást írta le 1776-ban Virágh Mihály baranyai szuperintendens: „Miért szüntették meg éppúgy a passió éneklését? Felelem: 1. Mivel azok a kántorok, kiknek valamire való szép hangjuk van, a zenében való járatlanságuk következtében sokan rosszul éneklik; akiknek pedig a hangjuk is kellemetlen, hallgatóikban nem kis unalmat, sőt sok esetben nevetést váltanak ki inkább, mint áhítatot gerjesztenek. A passió történetét mégis olvassa fel a lelkész rövid prédikációs magyarázat keretében."

4 A korabeli dokumentumok szerint a húsvéti ünnepkörhöz tartozó nagyheti istentiszteleteken kaptak helyet azok a vitás hagyományok, amelyek bár liturgikus keretben, a templomon belül hangzottak el, mégis a hivatalos egyházvezetés rosszallását vonták maguk után. A hivatalos egyházi tiltások sora 1705-ben, a tisztántúli egyházkerület tarpai zsinatának határozatával kezdődött, és még a század második felében is gyakorta előfordult, hogy a zsinat kénytelen volt megerősíteni a tiltást, megróva azt az egyházközséget vagy egyházmegyét, ahol nem volt annak foganatja.

5 Mindez azt bizonyítja, hogy a tiltások ellenére még 231