Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kovács Bálint: Az erdélyi örmény társadalom szenttiszteletének rétegei az újkorban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. romságról elnevezett kongregációk patrocíniumaihoz kötődik. Nagyböjt péntekjein - nagycsütörtökön - Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, a stációk előtt imádkozóknak szóló búcsúk pedig a Jézus szenvedéséről elnevezett kongregációhoz köthetőek. Az ereklyékhez kötődő búcsúkat vizsgálva fontos megállapítani, hogy az ereklyék megszerzése volt előbb, majd ezt követte a búcsú engedélyezése. A kongregációk esetében is: először megalakulhattak a kongregációk, majd utána engedélyezhették a búcsút. Kérdéses, hogy utóbbi esetben mi játszott szerepet a búcsú engedélyének megadásában. Elképzelhető, hogy a városban lakókat akarták ezzel az adott kongregációba való bejutásra ösztönözni. Az sem kizárt, hogy anyagi okai voltak: a kongregációk nemes célokra — például a templom építésére - költötték vagyonukat. Búcsú esetén nagyobb tömeg érkezhetett a templomba, több alamizsnát lehetett így begyűjteni, így az egyházközség is nagyobb vagyonhoz juthatott. Összegzésként fontos azt megvizsgálni, hogy az erdélyi örményeknél melyik szentek élvezték a helyi társadalom tiszteletét, kik álltak a kultusz középpontjában. Nyilván az összes, templomban lévő ereklye nem élvezhette egyformán a lakosok és környékbeliek tiszteletét. A kultusz rétegeit vizsgálva azok a szentek voltak társadalmi szempontból is meghatározóak, akik a tanulmányban bemutatott szenttisztelet 3 rétegének metszéspontjában, vagy metszéspontjaiban helyezkedtek el, tehát képviselve voltak mind az ereklyék szintjén, mind a társulatokban, és teljes búcsút is lehetett nyerni az emléknapjukon. Teljes képet pedig akkor kapunk, ha az egyes települések kultuszát is összehasonlítjuk egymással, ekkor ugyanis az is kirajzolódik szenttiszteleti rétegekből, hogy az erdélyi örmény társadalom mennyire volt egységes, mennyire volt közösségi. A fent már bemutatott Mária-tiszelet mellett Világosító Szent Gergely tiszteletét emelem ki. Mint a bevezetőben említettem, őhozzá kötődik az örmény nép krisztianizálása, a hagiográfiai irodalmak a világosító mellett jelzőként tüntetik fel, hogy az örmények megkeresztelője volt. így tisztelete - amely a Kárpát medencében a XVII. század előtt ilyen formában nem létezett - örmény sajátosság, az örmény kultúrához kötődik. Ereklyéjét beszerezték, kongregációt neveztek el róla és emléknapján búcsúban lehetett a katolikus híveknek részesülnie. Szent István első vértanú tisztelete is megvalósult mindhárom szinten és a legtöbb településen. Tiszteletéhez fontos megemlítenünk, hogy a mai napig a román ortodoxok is jelentős kultuszt ápolnak vele kapcsolatban. Ereklyéjét az erzsébetvárosiak már 1729-ben beszerezték, majd később még kettő is a templomba került belőlük. Kongregációkat, temetkezési egyletet is neveztek el róla, valamint teljes búcsúk közvetítője is volt. 203