Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kovács Bálint: Az erdélyi örmény társadalom szenttiszteletének rétegei az újkorban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Ha a társadalmi rétegek szemszögéből vizsgáljuk a kérdéskört, azt vesszük észre, hogy több társadalmi réteg igényeinek, szokásainak megfelelő szent közbenjárását is kérhették. A magyar főnemesség a XVIII. században kezdett a bécsi arisztokráciához idomulni, így ennek a társadalmi csoportnak a szenttisztelete elvesztette sajátos vonásait a XVII. századihoz képest, és az uralkodóház védőszentjeinek kultusza lett számukra is a mérvadó.

15 Az erdélyi örmények esetében különösen erős volt a Habsburg — házhoz való kötődés, az örmények hitelt adtak Mária Teréziának, a XVIII. században sok örmény család szerzett nemesi kiváltságokat. Az erzsébetvárosi örmény templomban Árpádházi Szent Erzsébet Mária Terézia alakjával van a főoltáron megfestve. így teljes mértékben érthető, hogy a dinasztiához való hűség a kultusz szintjén is megnyilvánult. Az alsóbb néprétegek Assisi Szent Ferenc, Szent Antal, Szent Erzsébet segítségét kérhették, a városi polgárság pedig Loyolai Szent Ignácét, Xavéri Szent Ferencet, Gonzága Szent Alajosét. Ezzel a Magyarországon ekkor általánosan elfogadott normákat követték a szenttisztelet során.

16 A szentkultusz második rétege — amely az ereklyetiszteletre épült — a különböző társaságok által tisztelt patrónusok megjelenése. Itt kétféle csoportra gondolok: részben a céhekre és más, „immanens" célból létrejött társaságokra, részben pedig a vallásos társulatokra,

17 amelyek a transzcendens valóság megközelítése miatt jöttek létre. A céhek és a kereskedelmi jellegű vállalkozások, bár gazdasági célból alakultak, mint társadalmat alkotó „sejtek" vehetők számba, hasonlóan a plébánia vallásos társulataihoz, amelyek szintén társadalmat meghatározó tényezők voltak. Az újkorban az ilyen társaságok patrocíniumának ünnepét a tagok megünnepelték.

18 Konkrétan a gyergyószentmiklósi Nagyboldogasszonyról nevezett Tímár Társulatnak és Szentháromságról nevezett Legényegyletének alapító okirata maradt fennt, ahol leírják a tagok kötelességei között, hogy a társaság névadójának emléknapján kötelesek gyónni, szentmisén részt venni és áldozni.

19 A társaságok másik csoportját a vallásos társulatok - idegen szóval és ahogyan a forrásokban szerepelnek — a plébániai kongregációk vagy confraternitások alkotják. Létükről rendszerint az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adnak hírt. Nagyon érdekes összehasonlítani a 4 - egymástól viszonylag távoleső erdélyi egyházközség plébániai kongregációinak alapítási idejét és névadóját. Ezek feltűnő módon nagy hasonlóságot mutatnak. Mindegyik településen a társaságok jelentős része az 1720-as-1730-as években jött létre és mindegyik településen van 1729-ben, illetve 1730-ban alapított, Szentháromságról elnevezett társaság. Valamennyit a Lembergből ideküldött apostoli vizitátor: Stephano Stephanovics Roska alapította. Az időszak pedig meglehetősen kritikus korszak volt, az erdélyi örményeknek a katolikus egyházzal megkötött uniója után igaz 3 évtizeddel vagyunk, ugyanakkor Mártonffy György erdélyi püspök 1719-ben a Szentszék201