Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Paál Zsuzsa: Egy historia domus vallásnéprajzi tanulságai: Tüskevár

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. korábbi kutatómunkáiból és jó tíz év gyűjtés és megfigyelés után fogott hozzá saját plébániájának gazdag bemutatásához. Műveltségét és olvasottságát, kitartá­sát egészséges önbizalommal kezelte. És hogy nagyobb hangsúlyt adjon mondan­dójának, szeminarista felkészültségéből eredő tudását mindvégig meggyőzően forgatja és előszeretettel rejt el latin közmondásokat és idézeteket a szövegben. Élvezetes stílusa folytán írása nem nehézkes, nem terjengős és nem is dagályos, annál inkább könnyed, sajátosan kiegyensúlyozott és jól követhető, lényegretö­rően informatív, de mégsem száraz. Házy Alajos tehát láthatóan örömét lelte e feladat végzésében, azonnal felismerte célját, mellyel egyet is értett. Ezen túl­menően, a kutatáson alapuló közzétételben az egyéni kibontakozás és a tudós értekezés lehetőségét látta, a történelem iránti érdeklődését és a tények iránti tiszteletét szabadon kibontakoztathatta. így történhetett, hogy szolgálati helyek sűrű váltakozása és az évek múlása Házy Alajos munkájának a javát szolgálta, a tapasztalat megedzette. Úgy alakultak a dolgok, hogy a história domusok össze­állításában eközben gyakorlatra tett szert. Konkrét jártasságot 1854-től szerzett, mikoris Gelsén a meghalt plébános kutatásai és jegyzetei alapján „egy foliáns kötetű könyvbe" írta meg a plébánia történetét, melyhez a néhai plébános élet­rajzát már maga fogalmazta és mellékelte. Közben írói készségét is fejlesztette, 1856-ban daltanítás céljából egy egyházi énekkönyvet állított össze és adott köz­re a hívek rendelkezésére. „Szent-Gróthon" volt már ekkor és ott is elkészítette a plébánia egyházi szempontú históriáját, ez alkalommal azonban saját kutatásaira alapozva és kitérve az élet nem vallásos aspektusaira is. Majd a négy szentgróthi évet követően, Pápán leginkább közéleti tevékenységet folytatott kápláni minő­ségében. Egyéni aspirációi és gyűjtő-rendszerező hajlama végett kellő írói tapasz­talatot így szerzett 1863-ig. Mire Tüskevárra helyezték, már jól tudta, hogy fog­jon hozzá egy história domus megírásához. Saját írói- és gyűjtői tevékenységéről maga is röviden beszámol a kéziratban ott, ahol a tüskevári plébánosok életét összefoglalja. 15 Itt tudjuk meg, egyebek közt azt is, hogy 1853-ban a Szent István Társulat felhívására magyar nyelvű egyházi énekgyűjteményt készített, melynek elfogadásáról „jegyzőkönyvileg elismerést" is nyert. Házy Alajos tevékenységé­nek további nyomait elszórtan találjuk több dunántúli megyei levéltárban és mú­zeumban, kiadványban. Nem derül ki az írás olvastán, vajon milyen pap volt Házy. Azt viszont meg­tudhatjuk, milyen kívánt lenni. Továbbá az is kiderül, milyen egyéni - plébánosi mivoltán túlmutató - ambíciói voltak. Saját magáról Házy Alajos olyan képet alkot, mint a közösségért saját képességeit kibontakoztató plébános, aki mozgó­sítja tehetségét és a hely elsősorban lelki-hitbéli felvirágoztatására törekszik. És Krisztust ekként szolgálja méltón, tudását így kamatoztatva. Házy megtalálja 180

Next

/
Thumbnails
Contents