Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Balla Ferenc: A bezdáni Szentháromság fogadalmi kápolna

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. érte el tetőfokát. Ezen a napon (pünkösd utáni vasárnap) körmenet (processio — Bezdánban proseció) volt a templom és a kápolna között. A körmenetet a plébános, az egyházközösségi elöljárók és a hívők szervezték, rendezték. A vasárnapi „kismise" (8 órakor) és a „németmise" (9 órakor) után a hívők a templom körül gyülekeztek. A több száz hívő képezte a menetet, főleg aszszonyok, kisebb számban férfiak és gyermekek. Tíz órára ért a körmenet a kápolnához. Már az ünnep előtti napon a kápolnát a szervezők feldíszítették virágokkal és zöld gallyakkal, hasonlóan mint az úrnapi illetve a feltámadási sátoroltárokat. A körmenet élén keresztet, valamint templomi lobogókat vittek. A lobogók között voltak piros selyemből készült Jézus Szíve, és a világoskék selyemből készült Szűz Mária Szíve templomi zászlók. Őket követték a fehérbe öltözött Mária-lányok. Utánuk haladt a ministráns gyerekek csoportja templomi csengettyűkkel, a fehér inges pap (néha kettő is), meg a kántor nagy énekeskönyvvel. Nyomukban lépdeltek a „szentasszonyok", a RózsafüzérTársulat tagjai, valamint az egyházközösségi képviselőtestület jámbor férfiai, néha a községi tűzoltózenekar (pl. a Keszler-féle rezesbanda) és az önkéntes tűzoltók katonás sorrendben. Őket követték a községi bíró és a községi esküdtek. A körmenetet a különböző egyesületek tagjai: A Katolikus Legényegylet, a Gazdasági Legényegylet, stb. tette ünnepélyessé. Az előbbiek fehér selyem, az utóbbiak világoskék selyem díszes egyesületi zászlójukat vitték. Végül a végén haladtak a hívők tömegei eléggé rendezetlen sorokban. A körmenet áhítatos szellemű, búcsús zarándoklatra emlékeztetett. A menetet a plébános indította el. A fúvószenekar el kezdte játszani az ismert ünnepi népéneket, messze hangzó G-dúr hangnemben: „Téged Isten, magasságban: itt dicsérünk buzgóságban..." (Lásd a Zsasskovszky népénektár 493. énekét). A tömeg énekhangjának a kántor, mindent túlharsogó szárnyaló szavai adtak értelmes kifejezést, de ezt elősegítették a körülötte menetelőjeles előénekesek is. A múlt század húszas éveiben például a DókaKiss kőműves mester, az Új utcai Hordossi lakatos mester, a „szentasszonyok" köréből az előimádkozó Takács Rozi néni, Jankovics Boris, Fejes Andrásné és mások. Ők voltak azok, akik megkönnyítették Ruff István kántor helyzetét. A versszövegeket legtöbben „fejből", emlékezetből énekelték, pedig 5-5 hosszú mondatos, 8 versszakból álló énekekről volt szó. Mikor vége volt az éneknek, megszólaltak a templomi csengettyűk. Pár perces néma menetelés után újból felharsant az újabb, a Szentháromságot dicsőítő ünnepi ének: „Szentháromságnak a mi életünket, felajánljuk testünket és lelkünket..." (Lásd a Zsasskovszky népénektár 294. énekét). A következő ének az elmaradhatatlan zarándoklati: „Angyaloknak királynéja... ékes virágszál..." volt. Közben a hívők elmondták a Mindenszentek litánia verssorait is. Mikor a körmenet megérkezett a kápolnához, azonnal megkezdődött a szentmise. Ha 72