Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Szilágyi István: Ismeretlen kálváriák Vas megyéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A XVIII. század derekán még meglévő, de később szinte nyomtalanul elpusztult kálváriák legnagyobb része, mint példáink mutatják, csak három fakeresztből álló kálvária jelenet lehetett, amit legfeljebb mellékalakok egészítettek ki. A vizitátor Hosszúfalu és Petőmihályfa esetében nem is nevezi azokat kálváriának. Kezdeményezőjük feltételezésem szerint a ferences rend volt, amelynek tagjai időnként kisegítették a plébánosokat, de kéregető kőrútjuk során máskor is útba ejthették a falvakat, esetleg ott missiót is tarthattak. A „lelkiek kiszolgálásában" tehát jelentős szerepük volt.

34 Éppen ennek a hatásnak a csökkenése, esetleg teljes megszűnése miatt válhattak ezek a (stációs) kálváriává igazán soha nem fejlődött kezdemények gazdátlanná, s mint ilyenek, gyorsan elpusztultak. Szerepe lehetett ebben annak is, hogy ezek a kálváriák a falutól csak bizonyos kényelmetlenséggel voltak elérhetők, s a keresztúti ájtatosságot, vagy hasonlót a XIX. század folyamán már nem itt, hanem a templomban, ahol egyáltalán lehetett, a stációképek előtt végezték. A ferencesek feltételezett szerepét látszik igazolni, hogy Jánosházánál, Ikervárnál Szent Ferenc konfraternitására történik hivatkozás, Hosszúpereszteg és Ják esetében pedig világosan megmondja a vizitátor, hogy ott Szent Ferenc harmadrendje működik. Mindezek az említett településeken egyetlen ilyen jellegű társulatként fejtették ki tevékenységüket. Nem véletlen az sem, hogy Ikerváron a templomban 14 stációkép is volt, ami 1758-ban még ritkaság számba ment. A ferencesek másutt is említett, de meglehetősen behatárolt kálvária állítási tevékenységét

35 ezekkel az adatokkal is megerősíthetjük. Épített jellegével az előbbiektől érzékelhetően eltér Ostffyasszonyfa kálváriája. Ez a leírás szerint az 1731-ben készült Kenyeri-i kálváriára

36 hasonlított, ami a plébánia-filia kapcsolatból magyarázható. Mint épület, a felsorolt emlékek közül a Pornóapátiban állt Kálvária-kápolna tűnik ki. Ez azt az általános tapasztalatot igazolja, hogy a jezsuiták szakmailag igényes és az előzőekhez képest feltétlenül drágább kivitelben valósították meg szándékukat. A jelenlegi adatokból láthatóan még nagyobb, már együttes értékű volt a XVIII. században a velemi kálvária és környezete. Egyelőre csak feltételezem, hogy a németujvári (ma Güssing) kálvária

37 is jezsuita befolyás alatt született, így, bár a rendnek Vas megyében csak Kőszegen volt háza, a vallási életben való aktív részvételükkel, befolyásukkal helyenként, elsősorban a megye nyugati — ma Burgenlandhoz tartozó - sávjában számolni kell. A két különböző szerzetesrend eltérő szelleme és társadalmi kötődése bizonyára rányomta a bélyegét a paraliturgikus áhítatgyakorlatokra, a népi ájtatosságok számos formájára. 38