Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gulyás Gáborné Kiss Bernadett. Deszakralizált ünnepek

Nép/ val/ósossóg a Kárpát-medencében 6. Gulyás Gáborné Kiss Bernadett Deszakralizált ünnepek írásomban egy Békés megyei kis község, Murony ünneplési szokásait és néhány ünnepét szeretném bemutatni. Fontosnak tartottam, hogy - az ünnepek részletes bemutatása és elemzése előtt - az ünnep, majd a különböző ideológiák és a vallás szerepét, definícióit is meghatározzam. így akartam érzékeltetni azokat az évszázadok óta tartó folyamatokat, melyek során az emberek ünnepei valamilyen módon megváltoztak. Engem leginkább a vallásos, illetve a vallástalan rítusok és szertartások szinkretizmusa érdekelt, az, hogy hogyan élhetnek együtt egy közösségen belül ezek az egymástól lényegesen különböző felfogások és ünneplési szokások. Egymástól eltérő nemzedékek történetein, gondolkodásmódján keresztül próbáltam érzékeltetni azokat a változásokat, amelyek a mai vallástalan ünnepeket jellemzik. Ezek az ünnepi rítusok és szertartások már elvesztették a korábbi vallási tartalmukat, de mára új jelentésekkel teltek meg. A vallásos ünnepekről számos néprajzi szempontú leírás és elemzés jelent meg, azonban a vallástalan ünnepek, rítusok leírásáról ehhez képest nagyon kevés, elemzésükről pedig jórészt csak idegen nyelvű kiadványok ismertek. Az emberek életének fontos eseményei, az ünnepek kiemelkednek a hétköznapok közül. Nyíri Tamás ezt,jeles időnek" nevezi, amely a megszokott életmódtól eltérő, a mindennapoktól különböző nevezetes nap.

1 Jeles idő, vagy ahogy Mircea Eliade nevezi az ünnepet: „szent idő". Az ünnepek Az ünnepnapok fontos színterei az emberi kapcsolatok alakulásának, és így tükrözik az adott társadalom állapotát és hatalmi viszonyait is. Mert minden emberi cselekedet hatalmi viszonyokba ágyazódik, így a politika — mint a kultúra formáiból szinte mindent — az ünnepeket is felhasználja saját céljai eléréséhez. A társadalom, illetve a mindenkori hatalom teremti meg és szabályozza azokat a viselkedési formákat, amelyek például az ünnepeket is jellemzik. Rendszeres ismétlésükkel pedig rögzítik és szentesítik a hatalmon levő politikai intézményeket és az uralkodó elitet. Ez az elfogadás és elfogadtatás azonban nem történik egészen nyíltan: szimbólumok segítségével kommunikálunk, így örökítjük át a kultúra modelljét.

2 A szimbólumok összekapcsolódnak, és ezek a szimbolikus rendszerek tükrözik a társadalom szerkezetét, a hatalmi viszonyokat, és tudatosan közvetítik a preferált értékrendszer elemeit. Ez a szimbolikus kommunikáció biztosítja tehát a társadalom által elfogadott érték- és normarendszer hatékonyságát, valamint az új nemzedék által történő feltétel nélküli elfogadását. 307