Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Demeter Éva: Egyetemi hallgatók megtérés-történetei

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. lyekre, tehát nemcsak ifire jártam, illetőleg nagyon keveset jártam ifire, hittanra is jártam. Igazán végülis nem léptem be annyira az ifibe, holott már akkor volt ifi. Tehát akkor, abban az évben indult úgy igazán el. Na s akkor volt ez januárban. S akkor jött január, február, március, április. Voltak ezek a hónapok, amikor lassanként úgy teljesen visszazuhantam abba az állapotba, hát ami augusztus 8-a előtt volt, de ha lehet, akkor szerintem még fokozottabb volt, megint visszaszoktam a dohányzásra, napi egy dobozzal szívtam el. S akkor én itt nevezem azt, hogy elkövetkezett a második megtérésem, ami viszont nem pillanatnyi volt, hanem egy ilyen lassúbb folyamat. Tehát úgy éreztem hogy nekem itt végem van. S akkor azt hiszem, elkezdtem kiáltani, vagy J.-ék is úgy imádkoztak értem, hogy nagyon és akkor megint úgy kezdtek dolgok bizonyossá válni számomra, kezdtem belátni, hogy mekkora marha vagyok, egészen odáig, hogy kezdtek emlékek feltólulni bennem. Az emlékezés folyamata indult be, nem mintha tudatosan csináltam volna, csak úgy gyűltek fel bennem az emlékek, azok, amik történtek. F.mlékszem meglátogattuk L.-éket Visán, akkor az ott töltött idő úgy nagyon kedvesen csengett viszsza a szívemben. Hát egy-egy ilyen dolog, ezekre most nem emlékszem, csak emlékszem, hogy ezek az emlékek voltak azok, amik úgy egyre inkább kezdtek meggyőzni arról, hogy mekkora butaságokat csinálok, mekkora őrültségeket csinálok, lis akkoriban voltak ezek az ifjúsági istentiszteletek hétvégeken, Sz. L. rendezte őket, és az egyikre akkor elmentem nyilván akkor templomba sem jártam. A. L. prédikált emlékszem, az úgy feltette az i-re a pontot, az hangzott el az istentiszteleten, hogy — ő teljesen tisztázta a dolgokat —akkor beláttam, hogy mennyire vétkeztem és mennyire nem volt ennek így tétje. S akkor jött a két húsvét, a húsvéti vakáció, megint rettegtem attól, hogy haza kell menni. Szerencsésen kibírtam. Nekem ez nagyon sokáig, vagy egy-két éven keresztül még ehhez az időszakhoz képest kísért a hazamenetel, tehát én attól féltem mindig, ilyen lelkileg megrendülve jöttem mindig haza. Nem bírtam elviselni azt a létet, ami otthon van és ez mindig megrendített és addig nekem a családom jelentette a teljes, intim közeget, amiben jól éreztem magam. Szerettem a szüleimet s akkor egészen új életem van és mikor hazamegyek, akkor azt látom, hogy ők ugyanabban vannak. Tehát mennyire nincs így jól és kiborultam. Emlékszem, hogy akkor így próbáltam a szüleimnek mondani dolgokat, ezekről a dolgokról. Láttam, hogy semmi foganatja nincs, hogy nem értik. Tehát végülis ugyanazokat a szövegeket, nem lehet ezeket szavakkal megmagyarázni, vagy érvekkel megmagyarázni ilyen dolgokat, ha az Úr Lelke nem világosítja meg. S akkor mikor visszajöttem húsvétról, az első ifin emlékszem hogy úgy toronyiránt - L. akkoriban bejárt, a refiben tanított és pont úgy tanított, hogy szerda, csütörtök, tehát el tudott jönni ifire -, s akkor emlékszem, hogy felálltam ifi végén, toronyiránt odamentem L.-hez, mondtam neki, hogy akarok konfirmálni. Tudniillik én nem konfirmáltam gyerekkoromban. Azt mondta, hogy jó. S akkor elkezdtem kátéórára járni, szerdáról-szerdára. Átvettük a káté-kérdéseket s rendesen elkezdtem megtanulni a kátét és aztán konfirmáltam. Nála otthon, ott volt M. E., K.., J. és még az egyik barátnőm, akivel laktam, katolikus lány. Négyen voltak. Igazi konfirmációm volt." (S. É. sz.. 1970) 5„Az én megtérésem az nem egy ilyen pali megtérés, hogy egyik percről a másikra megtörtént a csoda hanem úgy érzem, hogy egy hosszú folyamatnak az eredménye s hogy éppen ezért elég sokszor megkérdőjeleződik bennem az, hogy meg vagyok-e térve egyáltalán. Úgy kezdődött, hogy felkerültem az egyetemre és nagy terveim és céljaim voltak és úgy képzeltem el, hogyha tanulok és kiváló leszek valamiből, akkor lesz egy biztos tudásom, valami, ami egy biztos pont lesz az életemben, amihez bármikor visszatérhetek. És aztán tanultam, tanultam, első-másodév. Közbe franciából elég jó voltam, magyar főszakon kezdtem, francia mellékszakon és hát biztattak a francia tanáraim, hogy menjek át főszakra, mert hogy jó vagyok franciából és kár, főleg, hogy szerettem is a franciát. És átmentem főszakra. Le kellett tegyek egy 280