Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Demeter Éva: Egyetemi hallgatók megtérés-történetei

Népi vallásosság a Kávpót-medencében 6. bűnös vagyok. Mert persze bűntudatom az volt, végig kisért azt hiszem már 17-18 éves koromtól kezdve. Abba tiszta voltam, hogy biztos, hogy bűnös ember vagyok. Tehát úgy nem érintett ez a dolog, úgy mint nagyon sok embert, hogy nem tartják magukat bűnösöknek. S akkor kérdezte, hogy mért van az, hogy nem megyek Istenhez, Krisztushoz, mikor Ő már kétszer is kopogtatott nálam. Aztán mondom, hogy hát azért, mert én annyira bűnös vagyok, hogy nem mehetek hozzá. S akkor azt mondja erre a srác, hogy de hát nem vagyok én bűnösebb másnál s hogy éppen ezért halt meg a kereszten. S végülis ez volt az a pillanat, amikor úgymond a megtérésem azt mondom, hogy bekövetkezett. Akkor egy pillanat alatt emlékszem, hogy amit J. mesélt addig, a tudásom, a jó református, teljesen megértettem, hogy mi is az a Golgota, kereszt. Hogy mi a lényege, hogy azáltal hogyan válthatott meg, az én életem hogyan változhat ebből a letargikus állapotból, ami van. Tehát a Krisztus szeretete teljesen körülvett. Csodák csodája, hogy teljesen megvigasztalódtam, s akkor emlékszem, másnap készültem haza, teljesen azzal voltam hogy hazamegyek, s elkérem a sógoromtól a Bibliáját. Neki volt, azt ő se használta, ott volt a szekrényen, és fogom olvasni. Egyáltalán nem értettem, hogy a Bibliát hogy kell használni, sok betű, Ó- meg Új, meg mi ez. Olyan csodaként éltem meg, mikor hazamentem, mint aki egész életében azzal foglalkozik, teljesen megértettem, hogy mi micsoda, s hogy s mint, olyan világos volt. S akkor hazamentem, s emlékszem, hogy még két hétig ehhez a hazatéréshez képest, úgymond az első pár napban reggelenként arra ébredtem, hogy tényleg van Isten. Teljesen rácsodálkoztam: tényleg van Isten? Tényleg így van. Ilyen nagy öröm volt bennem s rögtön először megírtam J.-nek a levelet, hogy beszámoljak neki erről. Aztán jött vagy két hét a vakációból és együtt töltöttük Vásárhelyen. Rengeteg kérdésem volt. Nagyon-nagyon sokmindenről beszélgettünk. Emlékszem, nem tudtam imádkozni, ő tanított imádkozni. Olyan furcsa volt és új volt. Emlékszem, hogy azután miután J. elment, a régi barátaim beállítottak és meglátták hogy mit tudom én keresztyén könyv is előfordul a szobában s úgy nem értették, hogy most mi van. Olyan furcsa volt, mert ahogy lelépett J. a színről, rögtön jött a kísértés, hogy: milyen marhaságokkal foglalkozol, tehát nem volt könnyű. S akkor ez tartott, ez az időszak, az első szeretet tüze, tehát teljesen érzelmi feltöltődés volt aztán, hogy van Isten, hogy Krisztushoz lehet fordulni minden bajommal. Olyan...olyan jó volt ez, s akkor ebben éltem, éldegéltem. S aztán jöttek az első megpróbáltatások, az év szilveszterén már nem éreztem az Úr jelenlétét. S akkor most mi van. Tehát ezek a száraz periódusok, amikor az ember hitből kéne éljen, csak nekem nem igazán volt olyan megkovácsolódott hitem. S akkor volt egy ilyen nehezebb időszak, hogy most mi lesz, hogy lesz és akkor elkövetkezett egy olyan mélyebb időszak, emlékszem, hogy úgy jöttem vissza januárban a vakációból, hogy ilyen lopott ábrázolásokkal, ahogy megbeszéltem úgy magammal. Teljesen egyedül voltam szóval közösség nélkül, nyilván megtette a hazamenetel a hatását, nem hívő emberek voltak egyáltalán. Akkor rettegtem attól, hogy teljesen eltávolodok, hogy hitemben megkeményedek s nem lesz semmi. S tényleg ez a több hetes együttlét, egy két hetes együttlét ami meg is tette ilyenként a hatását, ami nagyon rossz volt, hogy mért nem tud anyám megtérni, hogy tratata... Ezek a tipikus ilyen lökött kérdések, amit az ember állandóan az Úristennek szegez. S mikor visszajöttem akkor ilyen totál idióta elgondolásokkal jöttem, hogy na hát jó, hogy visszajöttem, hogy Biblia, de hogy nem kell anynyira belebolondulni, meg komolyan venni, hogy nem... mindenfélét ott az ember száz kifogást talál. S emlékszem, J.-vel akkor beszélgettem, akkor ez úgy kiderült, J. teljesen ki volt akadva s ki volt borulva. Voltak ilyen drámai jelenetek a 16-os bentlakásnak a tizedik emeletén: álltunk az ajtóba, J. azt hiszem készültek valahova — K. a falnak dőlve, J. az ajtóba s én s mind a ketten ilyen halálsápadtan. S én vigyorogva: most mit problémáznak, hát ez rendben van így. S akkor ott J. mondta, hogy ő azért sír, mert hogy nincs közösségben velem Krisztussal. Hát most mit, most mért, nem elég a barátság. Tehát végülis teljesen eltévelyedtem ezekből a dolgokból, tehát úgy megkeményedtem a szárazságomban. És emiatt aztán — én katolikusok között laktam akkor máskülönben, hívő katolikusok voltak — tehát elkezdtem járni hittanra is meg ezekre a he279