Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Demeter Éva: Egyetemi hallgatók megtérés-történetei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. rétében végzik a tevékenységeket. A CE-szövetség alapítói úgy hivatkoznak a Bethánia-egyletre, mint amelynek a folytatói. A mozgalom lényege az, hogy a személyes hitre fekteti a hangsúlyt, amit a közösségi kapcsolatok alapjának tart: ha élő az egyes tagok kapcsolata Istennel, akkor élő maga a közösség is. A másik alapvető elvük az, hogy erről a hitről bizonyságot kell tenni, azaz missziós tevékenységet folytatnak azokban a mikroközösségekben, amelyekhez tartoznak. Ez a mozgalom a református egyház keretén belül működik. Annak ellenére, hogy ezt szektásodásként tartják számon sokan, ők nem kívánnak kiválni az egyházból. A modernitás irrelevánssá tette az egyház által alaposan kidolgozott identitásmintákat.' A megújulási mozgalmak azonban tartalommal töltötték meg a kiüresedett vallási gyakorlatot, ezáltal érvényt szereztek az identitásmintáknak is. A konstrukcionista identitáselmélet álláspontja az, hogy a különbségek nem velünk születettek, hanem konstruáltak és az identitás megszerkesztésében nagy jelentősége van a szocializációnak.

6 A társadalom viszont számtalan identitásmintát kínál, ez lehetőséget ad az identitás megváltoztatására. Azok, akik a mozgalom hatására életformát változtatnak, tulajdonképpen egy más identitást konstruálnak. Az identitás problémája magába foglalja a mások általi elismerést, minden egyén elvárja, hogy mások is annak tekintsék, ami szerinte valójában ő maga.

7 Ezért tesznek bizonyságot a megtéréstörténet formájában arról, hogy kik is ők valójában. Jóllehet a század elején Kolozsváron nem érződött a hatása ennek a mozgalomnak, az 1989-es romániai forradalom után egyik csomóponttá vált, azoknak az egyetemistáknak köszönhetően, akik olyan településekről kerültek az egyetemi városba, ahol az ébredési mozgalom teret hódított. Mivel távol kerültek azoktól a közösségektől, amelyekhez tartoztak és gyakorolták a kegyes életvitelt, megvolt bennük az igény ilyen közösség iránt. Ezért a kollégiumi szobákban kezdtek el bibliaórákat tartani, még 1989 előtt, amikor tilos is volt gyülekezni. A forradalom után sokkal többen jártak egyetemre, egy kollégiumi szoba nem volt elég tágas. Megszűnt a tiltás és a bibliaórák helyszíne a Kétágú református templom tanácsterme lett. Egyre többen kapcsolódtak be a közösségbe, vagyis az egyetemisták közötti misszió hatékony volt, az a terem is kicsinek bizonyult. A Farkas utcai református templom biztosít most helyet. Egy esettanulmányt végeztem azoknak a Kolozsváron élő egyetemi hallgatóknak a körében, akik az ébredési mozgalom követői lettek. Megtéréstörténeteket gyűjtöttem tőlük, ezek elemzése során kísértem figyelemmel, hogy hogyan azonosultak egy közösség elveivel, életmódjával és ezáltal hogyan építettek ki egy új identitást. Sem a beszélgetőtársak, sem a mozgalomban tevékenykedők nevét nem közlöm, csupán a kezdőbetűket, mivel az elmondott történetek nagyon személyesek. Nagy Olga hívja fel a figyelmet arra, 266