Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Az úrnapi szokásokat összegezve elmondhatjuk, hogy az utóbbi öt évtized alatt a körmenet által bejárt tér, illetve a sátrak kijelölt helye háromszor is változott. Amennyiben a palásti falurészek a történelem folyamán sokáig őrizték autonómiájukat, ez az a Oltáriszentség körülhordozásában is megmutatkozott. A körmenetnek kezdetben valójában is érintenie kellett ezeket a részeket, tehát a sátrak ezek területén voltak felállítva. A kunyhócskákat általában itt is a jobb gazdák, példás életű emberek, társulatvezetők háza előtt illett felállítani. Ez az Ipoly mentén máshol is így volt. Alsószemeréd História domusában találtam egy idevonatkozó adatot. Ezt írta többek közt a plébános: „Gyönyör István gazdát figyelmeztettem, hogy ha még egyszer elmulasztja a húsvéti sz. áldozását, úr napján nem lesz szabad háza előtt kunyhócskát készíteni. Meglátjuk, lesz-e haszna.. ."

I0 Az úrnapi sátrakat a tér leszűkülése után, a templomkertben is ugyanazok a falucsoportok készítették. Ez egyféle összetartást, összetartástudatot példáz. A szlovákok sátorállítási szokása újabb keletű, valószínűleg a „partiak" kunyhócskája helyett állíthatnak ők külön sátrat, hisz az előbbiek már az alsókiakkal és a kövecsiekkel társulnak. 1989 után a tér bár ismét kitágult, nagyságában nem hasonlítható az első állapothoz. A kunyhócskák már nem kimondottan az érintett falurészeken, csak azok közelében állnak, általában valamilyen középület, szobor mellett (tűzoltószertár, üzlet, iskola, Szentháromság-szobor). Bálint Sándor írja, hogy a nagyszombat esti és a búzaszentelői körmenetek hagyományrendje is hasonló szemléletben gyökerezik, mint az úrnapié. A szakrális célzat mellett felfedezhető „egy archaikus tavaszkezdő szokásnak, a határjárásnak átmentése, az ember közvetlen életterének: otthonának és mezejének, a zsendülő határnak mágikus körbe foglalása, vagyis a gonoszok ártalmának kizárása a közösség világából"." A nagyszombati feltámadási körmenet misztériuma kezdetben sokszínűbb volt. A középkori liturgikus gyakorlat azonban lassan megváltozott és szétágazott, s egyfelől ihlette a Jézus keresés népi hagyományvilágát, másfelől „a vigíliára előhozott sajátosan magyar, illetőleg közép-európai szertartási fejleményként a nagyszombat esti feltámadási körmenetben megélte napjainkat is."

12 A feltámadást szimbolizáló körmenetek rendje az Ipoly mentén is hasonló, mint más alkalmakkor. Elöl viszik a felszületet, a körmeneti keresztet, a feltámadt Krisztus szobrát és a gyertyát. A „supellát" alatt megy a pap az Oltáriszentséggel, előtte a ministránsok állandóan rázzák a csengőt. A hívek kezében gyertya világít, melyet a húsvéti nagy gyertyáról gyújtottak meg. Amerre a körmenet elhalad, arra az ablakokban is gyertya ég. Van, ahol csak a templomot kerülik meg, máshol, így például Ipolyság városában is, hosszabb a menetirány. Itt a közeli főteret, illetve az ott álló Mária-szobrot járják körbe. 247