Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Pákay Viktória: A népi gyógyítás vallási vonatkozásai egy kárpátaljai magyar falu, Tiszabökény példáján
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. kapott, de hogy ő hogyan jutott hozzá, azt már nem tudta. A használatára is a nagynénje tanította. A kép eredetéről a következőket mondta: „Ezret egy vak csinálta. Mikor Jézus Krisztust követték, a követői, na azok az izék. És találkozott valami hegynél vagy hegy alatt egy vakkal. És majdnem belebotlott a vak. És akkor mondta neki, mi van, nem látsz? Nem látod, hogy jön Jézus Krisztus? Júdás vagy valamelyik mondta neki. És akkor azt mondja, hogy nem, nekem Isten nem adta meg, hogy lássak, azt mondja. Akkor mondta neki Jézus Krisztus, hogy igen, megadom néked, hogy lássál. És ahogy meglátta, eztet a gömbfélét, eztet látta meg. És ahogy meglátta ezt az izét, ami ki van rajzolva, hogy meglátta, akkor benne látta a Jézus Krisztusnak az arcát. Na és ahogy ezt meglátta, ő eztet így, ezt az alakot így ő saját maga lefestette, az a vak. Innen keletkezik ez a kép." 1 " Ehhez a nagyon érdekes jelenséghez, képhez hasonlót eddig a szakirodalomban nem találtam, de tanulságos párhuzamba állítani és összehasonlítani az amulettként használatos szakrális ponyvanyomtatványokkal, az „égi levelekkel". Erről Lengyel Ágnes írt összefoglaló tanulmányt nemrégiben, az öszszchasonlítás alapjául ez szolgált. 20 Azokat a palóc területről gyűjtött, XIX. század közepéről ismert ponyvanyomtatványokat és kéziratos másolataikat elemzi, amelyeket a szóbeliségben való megjelenés, elolvasás nélkül, önmagunkban is hatékony, amulett-jellegű tárgyakként alkalmaztak. A két jelenség nagyban különbözik egymástól, de néhány hasonlóság mégis kimutatható. Érdemes megvizsgálni az eredet kérdését: „a különleges, természetfeletti eredet, a hitelességet illetően megfellebbezhetetlen, tekintélyparancsoló személyekre való hivatkozás és ezek révén a szövegek, illetve tárgyi valóságuk szentségi jellege." 21 A különleges eredetet esetünkben az mutatja, hogy még Jézus idejében keletkezett ez a kép és maradt fenn a mai napig (!). Emellett fontos a hiteles személyre, Jézusra való hivatkozás is. Lengyel Ágnes által bemutatott szakrális ponyvák esetében is megjelenik Jézus személye, aki a levelet egy márványtáblára írta, 22 majd egy másik példa szerint Jézus maga írta, „isteni kezével", és a levél az üdvösségre vezető utat mutatja meg az eltévelyedett embereknek. 23 Esetünkben a képet nem Jézus maga készítette, de általa, az ő csodatétele tette lehetővé, hogy a látását visszanyert vak ember lerajzolja mindezt. Ez a kép is mutat szakrális jelleget, hiszen alkalmas arra, hogy segítsen a gyógyulásban, megerősítse annak a hitét, aki használja, teljesüljön általa a kívánsága. Hasonló funkciókat láttak el a Lengyel-féle szakrális nyomtatványok is, amelyek bajelhárító, védekező, oltalmazó szerepük mellett gyógyító eszközök is voltak, például erős vérzést elállított, gyógyíthatatlan sebek könnyen meggyógyultak, ha ezeket a szent leveleket a sebre helyezték. 24 232
