Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi voí/ásossóg о Kárpát-medencében 6. dó. (...) Mindig kitérünk valahová, hogy még nézzük meg. Én magam is belátom, hogy kár vóna kihagyni, mer szép helyekre megyünk. Ahová mentünk, elmondja annak történetét. Ő intézi a kinyitást is."

21 A búcsújárás lényegét érinti a máriabesnyői kegyhelyen néhány év óta történt változások L. általi értelmezése. A negatív következményeket kiváltó változtatás az volt, hogy a kegyszobrot kivették a kegyoltárból, „és hátratették az oltár mögé a szemétszögbe." Ehhez kapcsolódóan, a liturgikus tér átalakítása keretében hátsó fali fülkéből az oltárra helyezték azt a lorettói szobormásolatot, amelyet a kapucinusok kétszáz éve, kegyhelygondozásra érkezésükkor magukkal hoztak. Utóbbi években az új helyén nagyméretű palástot adtak rá, és fogadalmi tárgyakkal ékítették. E változtatások a „Máriabesnyő, mint magyar Lorettó" arculatformálásba illeszkednek. Bár a hely XVIII. századi birtokosa, a hercegi címet elnyerő Grassalkovich Antal eredetileg családi kriptája és egy lorettói kápolna felépítését tervezte, de a XIII. századi premontrei kolostor romjain végzett munkálatok során csodálatos álombeli látomás nyomán egy csontfaragású, ép Mária-szobrocska került elő. L. értelmezése szerint Szűz Mária így jelezte, hogy ő magyar Máriabesnyőt, és nem magyar Lorettót óhajt. E csodás szobrot tették a főoltárra, és az eredeti terv szerinti, az olaszországi Loretoból hozatott Mária kegyszobor-másolat a főoltár mögött fölépült kápolnába, fali fülkébe került. Az utóbbi évek változtatását L. a kegyhely meghamisításának tartja, a kegyszobor helyére került lorettói szobormásolatot pedig új minőségében bálványnak. „Az nem kegyszobor, csak olyannak tüntetik föl. Azt az égiek nem választották ki."

22 L. számára nem volt meglepő, és a változtatások következményének, mintegy Mária büntetésének tartja, hogy első csapásként betörtek a templomba, szentséggyalázást és lopást követve el. Második csapásként az átformált liturgikus tér járószintjének feltöltése miatt az alsó kripta falai megrepedeztek. L. számított a harmadik csapásra is, és kérdezte: „Szűzanyám, mi következik még? Tűzvésszel pusztítod a helyet? Kérlek ne tedd ezt." Mint mondotta, Mária súlyosabb csapást mért az átalakított kegyhelyre, „mind egy szálig kisöpörte a méltatlanná vált kapucinusokat. Sír a lelkem."

23 A búcsújárásokat a következő célokért szorgalmazza és irányítja: • A Mária-tisztelet növeléséért, mert О a legnagyobb közvetítő-közbenjáró. • Közösségépítésért, mert a búcsújárás jó közösségteremtő. Az azonos gondolkodásúak találkozása az egyénben erősíti a hitet azáltal is, hogy nincsenek egyedül vagy kevesen. • A kegyhelyen lelkileg föltöltekeznek. • Testileg is fölüdülnek a mozgás, „kirándulás" és imádkozás által. 184