Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. lebontották, hogy megnagyobbítsák, L. az imádság falakat is átminősítő — a váci gimnáziumnál már jelzett — meggyőződésével nehezményezte azt: „A szent falakat, amelyekben annyi pap imádkozott, most lebontják a sekrestye átalakításakor. Gödön a leégett templom anyagát odaadta a plébános a vállalkozónak a bontásért..." Fontosnak tartja a megszentelt falak, tárgyak tiszteletben tartását, hiszen saját élményként őrzi annak Vácon megtapasztalt jótékony kisugárzását. A gödi építőanyag lehető visszaépítését és a megégett gerendák nagyszombati tűzgyújtáskor történő hasznosítását tartotta volna helyesnek. A szentség előtti megrendültsége és a vallásos elődök iránti lelkesiiltsége tanúi lehettünk a miksi-i templom közös meglátogatásakor. A templomi járószint fölújítása után még láthattuk a régi burkoló köveket, melyeket L. elérzékenyülve szemlélt, fölemlítve, hogy itt volt szülei esküvője. E köveken jártak ősei, kiknek Isten-imádata és imái e kőlapokat is megszentelték. (6, 7) Számon tartja egyik tanára intelmét, mely szerint, ha a racionalizmus meg nem rontott volna, az élet apró jeleiből következtethetnénk. E felfogással és az említett, váci szemináriumból lett gimnázium kispapok imáitól átitatott falai kegyelemsugárzó hatásának tudatában, L. kimondhatatlan, végtelen örömet érez egykori gimnazistatársa, Dr. Beer Miklós püspökké szentelése fölött. Azt a jelek alapján sorsszerűnek látja. Dr. Beer Miklóst 2003. június 21-én iktatták be, nagy tiszteletű elődje, Péteri püspök e napon született. Az egyházjog szerint Dr. Beer Miklós tizenöt évig lehet az egyházmegye vezetője, Péteri püspököt a kommunista diktatúra ugyanennyi időre, tizenöt évre zárta házi őrizetbe Hejcén, ítélet nélkül. Itt a püspök mindennap tizenöt rózsafüzért végzett el, L. megérzése szerint, mintegy előre átimádkozva és megszenvedve a mostani utód annál nagyobb jelentőségű napjait. L. is mindennap imádkozik egykori gimnáziumi társáért, akinek a szent falak kisugárzásában „nem árthatott a kommunizmus". (7) „Sokat áldoz a papságra, meg sokat adakozik. Misét is szolgáltat, többször láttam őt pénzt bedobni a misefelajánlási perselybe. (...) Szóvá tettem, hogy mért nem korszerűsít [saját lakását]. Ilonka néni [a búcsúvezető társ] mondta, hogy szétadakozza az összes pénzét a papokra."

15 Amint L. más összefüggésben mondotta, „mi palócok vagyunk, mi szeretjük a papot."(7) L. az élet minden lehető területén a vallási szempontok érvényesülését képviseli. Ily módon fogalmazta meg véleményét az egyik búcsújáró hely nagybúcsúján tapasztalt püspöki megjelenéssel kapcsolatban, a hivatás és forma, tartalom és megjelenés egységes szemlélete jegyében: „O a Krisztus helyettese ebben az egyházmegyében, a hit tisztaságának őrzője, és aszerint kellene megjelennie. Nem elég tehát, hogy az illető püspök, hanem annak is kell látszania. [A klerikus öltözék fontosságát hangsúlyozza a liturgián kívül is, mint ami az egyházi személy Istennek való lefoglaltságát jeleníti meg, és amelyben 180