Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vaí/ósossóg a Kárpát-medencében 6. A plébániává alakult balassagyarmati szalézi templomban, mint a fentiek is jelzik, folyamatosan kerültek beszerzésre az önálló egyházközségi hitélet kellékei. Az 1990-es évek első felében meghonosodott a szaléziak Segítő Szűz körmenete a két plébániatemplom között, évente május utolsó vasárnapján. Ehhez a hordozható Mária-szobrot minden alkalommal a tartományfőnökségtől kérték kölcsön. A 2002. évi körmenet után a visszaszállításig tartó néhány napra L. a rendház portaasztalára, megfelelő helyre tetette a Mária-szobrot, de valakik egy félreeső emeleti helyiségbe tették. Ezen L. a maga szakrális ábrázolás-szemléletével szinte megbotránkozott: „beállították a szemetszögbe, a sarok felé fordítva a Máriát!" Szólni akart a méltatlan elhelyezés miatt az igazgató atyának, de az megelőzte az észrevételezéssel, és visszavitték a portára. (2, 5, 8) L. már évek óta szorgalmazta, hogy legyen az egyházközségnek saját hordozó-Máriája, „hogy ne kelljen hurcolkodni. Mivel a templom művészi kialakítású, a szobor is olyan legyen. Palócos legyen, mint az oltárkép, az illik oda. Ne papírmasé [mint az óbudai tartományfőnökségről kölcsönzött], hanem hársfából, mert sok kegyszobor is abból van, könnyű és nem reped meg." L. értelmiségi módon, a kölcsönkért óbudai szobor, illetve torinói eredetije és a szalézi oltárkép elemző összehasonlításával határozta meg az új hordozó-Mária kívánatos jellemzőit (4-8. kép): „A papírmasé a szaléziak torinói kegyoltár képéről készült, annak közvetlen másolata, csak finomabb, magyarosabb formában. Ott a Segítő Mária is és a gyermek Jézus is trónol, a gyarmati oltárképen a kis Jézus le akar ugrani, bár a Szűzanya szeretné visszatartani. Ott a Mária olyan, mint egy megtermett olasz nő," koronája diadém [ezt L. kihívónak minősítette]. A mienk abroncsszerű korona, szelíd, palócokhoz illő. A Márton Lajos által 1937-ben festett szalézi oltárkép is a torinói után van, de ahogy minden nemzet a magáét hozzáteszi, ez is önálló alkotássá vált. Márton Lajos erdélyi grafikus volt, ferences stílusban alkotott. Beleérzett a helyi palóc életbe és lélekbe. Oltárképén a gyarmati arcokat festette meg. A kis Jézus almaképű, mint a palócok. A Szűzanya egy vékonyka palóc asszony, tizennyolc-tizenkilenc évesen már szültek. Az eredeti Jézus-ruha két ruhából áll, alsó zöld ruha, fölül kis fehér ing. Nálunk palóc rékli egybe, egy ruha. Nálunk a Szűzanya magához szorítja Jézust, mint egy palóc édesanya szorítja gyermekét. Az eredetin trónol a kis Jézus, mintha uralkodna. Nálunk le akar ugrani KÖZÉNK. Az eredetin Mária palástja határozott kék, nálunk kékeszöld halaványba megy át, szelídebb, palócos. Az eredetin a ruha lángvörös, a miénken palóc rózsaszín. (...) Márton beleérzett az emberek lelkébe. Ehhez kell tudni a teológiát, liturgiát, meg mindenfélét." Ezzel az értéktelített, némiképp etnocentrikus szemlélettel leírt balassagyarmati Madonna-ábrázolást kívánta szobor alakjában megformáltatni. Je7 78