Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Felhősné Csiszár Sarolta: Szecessziós úrasztali terítők Kárpátalján

Népi vatíósosság о Kárpát-medencében 6. A stílus különös gyorsasággal vonult végig Európán. 1880-táján tűnt fel, és 1896-ban már állt Budapesten az Iparművészeti Múzeum épülete. A század legelején 1901-1906- ban már ott találjuk a polgári lakások textildíszítésében, eljutnak a Kárpát medence legeldugottabb részére, és ott vannak nyomban a kárpátaljai református templomokban is. Hazai gyors terjedéséhez hozzájárult, hogy kialakult a szecessziónak egy sajátosan népi ihletésű, u.n. magyaros változata. Ez a századvég naturalizmusát egyesítette a folklorizmussal, egy erős szentimentalizmussal és az egzotikus formák utáni vággyal. Az új stílust a síkfelületek egészének együttes megszerkesztése jellemezte. Néha különféle, lendületesen ívelő, egymást keresztező, néhol váratlanul kiegyenesedő vonalak behálózzák az egész díszített teret. Ezek az indák és erőteljes, sokszor meghökkentő girlandok legtöbbször egy-egy hagyományos motívum, virág, gyümölcs leveles ág egzotikus szárát alkotják. Néha az egyenes, szögletesen tört vonalak által létrehozott dekoratív terek, síkidomokat alkotnak. Játszi könnyedséggel futnak a vonalak hol magukban, hol párhuzamosan körbe, itt-ott ívben vagy szögletesen megtörve néhol összetekeredve kis levél vagy virágalakban, feloldva ezzel az egyhangúságot, kifejezve vele a kor polgárságának új szépségeszményét, amely a hajlékonyságot, karcsúságot, lenge könnyedséget jelentette. 1908-táján kezdenek a nagy kanyargós motívumok lehiggadni. „Az 1910es években jelenik meg a következő, már a nevében is a dekorativitást hangsúlyozó újabb stílus az art deco, amely foltokból, mértani idomokból építkezik, amelyben a szabályos geometrikus alakzatok kapcsolódnak össze egy-egy lehelet finom virág vagy levélkompozícióval, s amelynek a legkedvesebb motívuma a kerek, kinyílt, sokszirmú rózsa."

13 Az egymásra épülő mindkét stílusban fokozott szerepe volt a motívumokat körbevevő éles kontúrvonalaknak. A szecessziós textíliák díszítménye mindig a textil formájához igazodó, egyedi, dekoratív síkkompozíció. A terítők teljes felületén a sarokminták uralják a teret, ahová nagy, általában valamilyen öszszetett, majdnem a felismerhetetlenségig stilizált vagy egzotikus növényornamens kerül. Ezek a sarokminták többségükben szervesen összekapcsolódnak. Legtöbbször egyenes, vagy ritmikusan megtört vonalak kötik össze őket úgy, hogy a szél közepéig haladó egyenes vagy hullámzó vonal belekapaszkodik egy szabályszerű kis virágba, vagy a két irányból jövő vonal tekeredik össze egy szabályos virág vagy levélformává. A szélmintához többnyire csak felirat járul. Néha előfordul, hogy a szecessziós minta mellett szétszórtan kis kiegészítő virágmotívumok is megjelennek. 1. A kárpátaljai egyházakban található legkorábbi terítő, amelyen már jól 734