Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szatmári Judit: Református egyházkerületi protokollumok a Dunamelléken – az 1700-as évek kevésbé ismert forrásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. szerítcni őket. Emiatt is fontosnak érezte a generalis scriba, hogy bemásolja a protokollumba, mit válaszolt Füredi Mihály és Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi, valamint Gál István szentesi prédikátor erre a kérdésre.

61 1766-ban az egyházkerület kivételképpen Ráckevi István ceglédi kántornak engedélyezte, hogy kényszerítő szükség esetén kereszteljen, valamint úrvacsora alkalmával a megszentelt poharat is oszthatja, de a sákramentumot nem szentelheti meg és a kenyeret nem adhatja - az engedély pedig kizárólag arra az időre szólt, amíg Ráckevi Cegléden marad.

62 Jászkiséren hasonlóképpen a lányok tanítója kapott engedélyt a keresztelésre.

61 1769-ben a szuperintendencia az egyöntetűség érdekében kérdés-felelet formájában összeállította a prédikátorok számára, hogy mit válaszoljanak a katolikus vizitátoroknak a keresztség ügyében.

64 A katolikus-református egymás mellett élésnek nemcsak a fentebbi, a protestáns fél kényszerítésével járó eseteit ismerhetjük meg a protokollumokban. Akadt eklézsia a szuperintendenciában, mely ragaszkodott katolikus eredetű szokásaihoz: Ceglédi Mihály tengődi prédikátor arról panaszkodott, hogy hallgatóival az ünnepek megtartásában nem ért egyet, azok katolikus ünnepeket - aprószentek, nagycsütörtök, nagypéntek, Krisztus színeváltozása - a többi egyházi ünnep szerint akarnak megtartani, amit ő megtagadott.

65 A karácsony éjszakai prédikáció szokásához ragaszkodó Kiscsányt ismételten inteni kellett 1774-ben.

66 Néhány katolikus hitre történő áttérést is feljegyeztek a protokollumban. Többnyire kényszer hatására történő vallásváltoztatásról volt szó iparoslegények, bebörtönzött foglyok "rábeszélése" - de megtörtént az is, hogy református prédikátor vagy káplán hagyta el vallását. Az utóbbi eseteket így ítélték meg: "Paleas ventus dispellit" - a pelyvát elszórja a szél.

67 Házassági ügyeket hiába keresünk a protokollumokban, az 1730-as években fordult elő utoljára néhány eset az egyházkerületben. Szűts István és Kincses Anna kecskeméti lakosok házasságát bontotta fel utolsóként a szuperindencia. Az ügy azonban a kecskeméti ferencesek tudomására jutott, általuk a váci püspök is értesült és a szuperintendens, valamint az ítélethozatalban segédkező prédikátorok pénzbüntetésével lezárult a dunamelléki kerületben a házassági bíráskodás.

68 Egy-egy helyszíni vizsgálathoz — akár egyházfegyelmi ügyben a szuperintendencia részéről történt, akár a vármegye végezte vallási sérelem, templomelfoglalás vagy éppen oratóriumbővítés tárgyában — sok esetben egész tanúkihallgatásokat másoltak be, amely az adott település történetéhez sokféle adalékkal járul hozzá.

69 Végezetül — de még korántsem felölve az összes lehetséges témát, hiszen a protokollumok gazdag sokféleségéből csak néhány csoportot emeltünk ki -