Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Lantosné Imre Mária hatvan esztendő

men, végül Budapesten az Eötx'ös Lóránd Tudományegyetemen szerzett diplomát, magyar nyelv és irodalom, történelem, rajz, valamint néprajz szakokon. Egyetemi doktori értekezését ugyancsak néprajzból írta és védte meg Budapesten, de Bálint Sándor tanítványaként ismertük meg és tartjuk számon Ót mind a mai napig. A Bálint Sándorral való kapcsolat meghatározó volt életére, munkásságára egyaránt, ahogy senki nem tudta kivonni magát Bálint Sándor hatása alól, aki közelebbi kapcsolatba kerülhetett vele. 1965-1974 között középiskolában tanított magvart, történelmet és művészettörténetet Bonyhádon, majd Pécsett, mígnem 1974 januárjától a pécsi Janus Pannonius Múzeum külső munkatársaként kutatómunkát kezdett a baranyai német népcsoport körében. Ugyanezen esztendőben került muzeológusi státusba és ebben az intézményben dolgozott 2002. június 30-ig, nyugdíjazásáig. Mindezidáig a Múzeum Evkönyvének néprajzi sorozatát is ö szerkesztette. 1981-1990 között kisebb megszakításokkal a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán a Népművelés és Rajz Tanszékeken néprajzot adott elő. 1992 óta pedig vallási néprajzot tanít a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Vendég előadó volt Grazban (1993.), Bécsben (1996.), Freiburg i. Breisgauban (1998, 2001.). Rendszeres résztvevője és előadója a hazai és a külföldi szakmai konferenciáknak. A Magyar Néprajzi Társaság tagja, több ciklusban volt a választmány tagja, titkciri teendőket látott el a Nemzetiségi Szakosztályban, jelenleg pedig az Ethnographica-Pannonica Szakosztály titkáraként tevékenykedik. Munkásságának két legfontosabb területe a vallási néprajz valamint a német nemzetiségi kutatás. Kutatói és publikációs tevékenysége kiemelkedő és messze túlmutat a megye határain. 1973 óta rendszeresen publikál. Munkái hazai és külhoni (német, osztrák) múzeumi évkönyvekben, tanulmánykötetekben és önálló kötetekként jelentek meg, számuk csak a legfontosabbakat számba véve 72, míg kisebb kiállítási vezetőiből 13 ismert. Publikációiban legnagyobb számban a vallási néprajz köréből született tanulmányai találhatók, amelyek a népi vallásosság jellegzetességeivel, a szakrális táj és kultuszjellemzőivel, valamint a népi értékrenddel foglalkoznak, döntően a Dél-Dunántúlon. Történeti és összehasonlító vizsgálatai, elemzései alapmunkának számítanak, a témával foglalkozó kutatók számára megkerülhetetlenek. Mindezeken túl feldolgozásainak másik rendkívül jelentős része a német kisebbség néprajzi sajátosságait tárta fel, alapos elemzését adva a német-magyar interetnikus kölcsönhatásoknak. Ugyanakkor feltétlenül szólni kell népi építészeti, népművészeti, viselettörténeti valamint a kézműves iparral kapcsolatos vizsgálatairól és publikációiról egyaránt, amelyek nélkül a Dél-Dunántúl és különösen az itt élő németek néprajzi képe erősen hiányos lenne. Muzeológusként nagyszámú, valamint kimagasló jelentőségű műtárgy múzeumba vitele fűződik nevéhez, továbbá több tematikus és gyűjteményes kiállítás megrendezése vagy társrendezése, de nem szabad megfeledkezni a néprajzi fényképezés terén végzett tevékenységéről sem, ami igazán rendkívülinek mondható. Ebben a magas színvonalú kivitelezés érdeme ugyan férjéé, Lantos Miklósé, de a megörökítésre érdemes emlékek, jelenségek számbavétele öt dicséri. Ez a nagyszámú, a néprajznak szinte minden terű-