Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. nítaniuk és kikérdezniük kellett a Hitvallást, a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Salve Reginát, a Tízparancsolatot, az asztali áldást, a hálaadást. Viszont tudatában kellett lenniük, hogy ők nem teológusok. Felolvasásra Kanizius Szent Péter kis Katekizmusát, vagy más, a főesperes által kijelölt katekizmust kaptak. Küzdeniük kellett az új tanok terjedése ellen.

4 Forgách Ferenc esztergomi érsek 1611. évi tartományi zsinatán is előkerült a világi kisegítő lelkipásztorok kérdése. A plébánosoknak ügyelniük kellett az iskolamesterek erkölcseire, meg kellett győződniük hitük és tanításuk tisztaságáról. Az esperesek kötelesek voltak egyházlátogatás alkalmával megvizsgálni működésüket. Ünnepnapokon az iskolamesterek csak a katekizmust taníthatták.

5 Nem volt egyszerű elfogadni ezen világi emberek munkáját, különösen azért nem, mert sok esetben túllépték hatáskörüket, valamint egyházi engedély és felügyelet nélkül működtek. A Forgách-féle zsinat utáni zavaros viszonyokat mutatják a következő példák. Jékel Zakariás jezsuita 1613-ban Pécs környékéről néhány olyan plébánosról tesz említést Claudio Aquaviva generálisnak, akik nem papok, protestáns módra gyóntatnak, valamint áldoztatnak." Egy másik jelentésből megtudhatjuk, hogy, mivel nincsenek papok, ezek a „vallásos prédikátorok" szükségből keresztelnek és esketnek.

7 Belgrád környékén is hasonló példákat találtak a jezsuita misszionáriusok/ Ezek a világi emberek azonban még nem voltak licenciátusok, mert nem rendelkeztek engedéllyel, azaz licenciával. Körülírták őket munkájuk alapján, mindenféle elnevezéssel illették őket, mert még nem volt egységesítve nevük és működésük. Pázmány Péter egy 1621-ben írott levelében világi ifjaknak hívja őket, akik ünnepnapokon könyvből olvasnak fel, keresztelnek és temetnek.

9 1628-ban találkozunk először a licenciátus névvel. Ebben az évben Pázmány Péter tartományi zsinatot hívott össze Pozsonyba, amely a paphiány problémáját sem kerülhette ki. A zsinati határozatok már bevett szokásnak tüntették fel az Isten igéjét felolvasó licenciátusok püspöki engedélyezését

10 és kimondták, hogy a licenciát írásban és egy, legfeljebb két évre állítják ki. Ha ezen idő alatt nem merült fel panasz ellenük, akkor a licenciát még két évre meghosszabbíthatók. A következő évben Nagyszombatban tartott zsinat határozata értelmében a licenciátusok postulât olvashattak fel a népnek, prédikálhattak, keresztelhettek és általában - szükség esetén - mindazokat az egyházi funkciókat elláthatták, amelyek nincsenek a papság szentségéhez kötve. A zsinat a szomszédos plébános felügyelete alá rendelte őket, akinek bizonyítványban kellett igazolnia, hogy hivatalukban lelkiismeretesen jártak el. Csak ebben az esetben kapták meg újra az egy évre szóló engedélyt." Ettől kezdve általánosan elterjedt a licenciátusi intézmény. E határozatokat az egri egyházmegyében (1635.) és a pécsi püspökségben (1714.) is átvették.

12 Sajnos a veszprémi egyházmegyére vonatkozóan nem tudjuk biztosan állítani, hogy bevezet52