Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. nítaniuk és kikérdezniük kellett a Hitvallást, a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Salve Reginát, a Tízparancsolatot, az asztali áldást, a hálaadást. Viszont tudatában kellett lenniük, hogy ők nem teológusok. Felolvasásra Kanizius Szent Péter kis Katekizmusát, vagy más, a főesperes által kijelölt katekizmust kaptak. Küzdeniük kellett az új tanok terjedése ellen. 4 Forgách Ferenc eszter­gomi érsek 1611. évi tartományi zsinatán is előkerült a világi kisegítő lelki­pásztorok kérdése. A plébánosoknak ügyelniük kellett az iskolamesterek er­kölcseire, meg kellett győződniük hitük és tanításuk tisztaságáról. Az espere­sek kötelesek voltak egyházlátogatás alkalmával megvizsgálni működésüket. Ünnepnapokon az iskolamesterek csak a katekizmust taníthatták. 5 Nem volt egyszerű elfogadni ezen világi emberek munkáját, különösen azért nem, mert sok esetben túllépték hatáskörüket, valamint egyházi engedély és felügyelet nélkül működtek. A Forgách-féle zsinat utáni zavaros viszonyo­kat mutatják a következő példák. Jékel Zakariás jezsuita 1613-ban Pécs környékéről néhány olyan plébánosról tesz említést Claudio Aquaviva gene­rálisnak, akik nem papok, protestáns módra gyóntatnak, valamint áldoztat­nak." Egy másik jelentésből megtudhatjuk, hogy, mivel nincsenek papok, ezek a „vallásos prédikátorok" szükségből keresztelnek és esketnek. 7 Belgrád kör­nyékén is hasonló példákat találtak a jezsuita misszionáriusok/ Ezek a világi emberek azonban még nem voltak licenciátusok, mert nem rendelkeztek en­gedéllyel, azaz licenciával. Körülírták őket munkájuk alapján, mindenféle el­nevezéssel illették őket, mert még nem volt egységesítve nevük és működésük. Pázmány Péter egy 1621-ben írott levelében világi ifjaknak hív­ja őket, akik ünnepnapokon könyvből olvasnak fel, keresztelnek és temetnek. 9 1628-ban találkozunk először a licenciátus névvel. Ebben az évben Páz­mány Péter tartományi zsinatot hívott össze Pozsonyba, amely a paphiány problémáját sem kerülhette ki. A zsinati határozatok már bevett szokásnak tüntették fel az Isten igéjét felolvasó licenciátusok püspöki engedélyezését 10 és kimondták, hogy a licenciát írásban és egy, legfeljebb két évre állítják ki. Ha ezen idő alatt nem merült fel panasz ellenük, akkor a licenciát még két évre meghosszabbíthatók. A következő évben Nagyszombatban tartott zsinat hatá­rozata értelmében a licenciátusok postulât olvashattak fel a népnek, prédikál­hattak, keresztelhettek és általában - szükség esetén - mindazokat az egyházi funkciókat elláthatták, amelyek nincsenek a papság szentségéhez kötve. A zsi­nat a szomszédos plébános felügyelete alá rendelte őket, akinek bizonyítvány­ban kellett igazolnia, hogy hivatalukban lelkiismeretesen jártak el. Csak ebben az esetben kapták meg újra az egy évre szóló engedélyt." Ettől kezdve általá­nosan elterjedt a licenciátusi intézmény. E határozatokat az egri egyházme­gyében (1635.) és a pécsi püspökségben (1714.) is átvették. 12 Sajnos a veszp­rémi egyházmegyére vonatkozóan nem tudjuk biztosan állítani, hogy bevezet­52

Next

/
Thumbnails
Contents