Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Silling István: A szlavóniai magyarok népi imáiból

Népi vallásosság о Káipát-medencében 6. Silling István A szlavóniai magyarok népi imáiból Penavin Olga (1916-2001) emlékének Az archaikus népi imádságot 1970. febr. 1 l-én minősítette önálló népköltészeti műfajjá a Magyar Tudományos Akadémia szakmai bizottsága. Erdélyi Zsuzsanna budapesti néprajzkutató addigra már ezernél is több begyűjtött szöveggel indokolta ezt a döntést. Ezeket az imádságokat az 1968 decemberében történt felfedezésük, meglelésük óta folyamatosan publikálja az említett kutató, de tudunk az Erdélyi anyagát megelőző közleményekről is, mint amilyen pl. a Kálmány Lajos által 1891-ben közreadott észak-bánsági, Szeged környéki anyag.' A magyarországi kutatások mellett nálunk, az akkori Jugoszláviában is csakhamar, az 1970-es évek legelején megindult az archaikus népi imádságok gyűjtése. Első fellelésük még Erdélyi Zsuzsanna első gyűjteményének, a kaposvári Somogyi Almanach 1974. évi 19-21. számában közreadott Hegyet hágék, lőtőt lépek címűnek a megjelenését is megelőzte. Legelső gyűjtőnknek a gombosi Kovács Ilona magyartanárt tekinthetjük, aki 1971 tavaszán frissen gyűjtött elegyes néprajzi anyagú hangszalagot juttatott el az újvidéki Magyar Tanszékre. A tartalom leginkább balladákból állt, s ebből született a gombosi balladáskönyv.

2 A maradék néprajzi anyagot Penavin Olga adta közre 1977ben a Hungarológiai Közlemények 32. számában „Halotti búcsúztatók, imák, koldusénekek, gyógyító ráolvasások" címmel, s a szövegben a közreadó az apokrif népi imák alcím alatt három gombosi imádságot jelentetett meg, amelyre még a népi, azaz folklorizálódott imák jelzést is alkalmazta.

3 De a műfaj meghatározás már az addigra közismertté vált Erdélyi Zsuzsanna által meghatározott.

4 így tehát az 1971. esztendőt tarthatjuk a vajdasági magyar imagyűjtés kezdetének. Penavin tanárnő a szlavóniai kutatásairól, az ottani szórványmagyarságról a Kórógyon, Szentlászlón, Harasztiban, Rétfaluban élő, az Árpád-korig viszszavezethető magyarokról publikált értékes könyveiről ismert leginkább. Ezekben a szlavóniai könyveiben, ottani kutatatásait tartalmazó tanulmányaiban, sajnos, nem találunk a népi imádság műfajába tartozó közlést. De, hogy a szlavóniai magyarok körében is ismert volt a népi imádság, arra jómagam egy kórógyi utamon leltem igazolást. Szlavónia egy másik tájegysége a Szlavón-hegyhát, ahol ugyancsak élnek magyarok talán ezer körüli számban. Az ott élő, vagy onnan elszármazott magyarokkal való ismeretségeim, beszélgetéseim is eredményeztek néhány szép szlavóniai magyar népi imádságot. 477