Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Kirajzolódnak Bizánc és Róma erővonalai támköveivel, pilléreivel együtt. A spirituális javak áramlása a fölajzott nyugati kegyességi formákat, verbális megnyilatkozásokat elsodorhatta Keletre is, de hogy Keletről is érték spirituális támadások a nyugati jámborságot, különösen a peremövezetek védtelenebb közössegeit, azt a néphagyomány mélyrétegeiben búvó jelzőkövek egyértelműen tanúsítják. Csak le kell róluk kotorni a százados iszapot, hogy véseteiket értelmezhessük. Erre a felfedő munkára ad lehetőséget a népi imádságműfaj összetevőinek történeti elemzése, különösen a nyugati-keleti kereszténység törésvonala mentén élő népek szövegállományában. Amiképpen a jelzett ruszin-lengycl-morva-szlovák közvetítéssel Palócföldi imáinkban megjelenik Bizánc mozaiksora, ugyanúgy fölcsillan vörös-aranyfekete fénye Csik-Gyergyó-Gyimesek-Moldva s az egykori Bukovina magyar imádságaiban is. S ez adott esetben fordítva is igaz. A szinkretizmus nemcsak történeti alá-fölérendeltségben, tehát pogány-keresztény viszonylatban érvényes, hanem történelmi mellérendeltségben is utolérhető, ahogy erről jelen tanulmányban is szó volt. Legutolsó könyvemben

66 európai kitekintéssel vizsgáltam az imádsághagyomány eredet-történeti kérdéseit s hoztam minden nép emlékeiből jellemző példákat, önmagukért beszélő különleges értékű alkotásokat. Teljes európai antológiát szerettem volna adni, de erre a kiadói keret nem nyújtott lehetőséget. Még e csökkentett terjedelem is, amely a tanulmányon kívül közel 170 oldalon közöl 21 nép imádsághagyományából többkevesebb szöveget, alkalmas a nagyon tanulságos műfaj összehasonlító elemzésére, az egyes motívumok - függetlenül „keleti-nyugati" eredetétől útjának követésére, történeti-irodalmi- beágyazottságára, vagy a betűnyomokkal nem követhető mély középkor rejtekes oralitására. Ez írás a tervezettnél hosszabbra sikerült. Az imádsághagyomány terjedési irányának követéséhez célszerűnek tűnt közvetlen közelről kiindulva tekinteni szét, azaz hazai nemzetiségeink szövegi örökségének óhazái-anyaországbeli kötődéseit keresni az írásbeliségen keresztül, első sorban a műfajra eleve jellemző záradékok /záró sorok tartalmi-formai jegyei kifejezte logikai-oksági viszony vonzatában. Ez az idő mentén haladó leereszkedés óhatatlanul nem várt el- és leágazásokhoz vezetett, amely le-letérített a főcsapásról. Mindez a kutatott szellemi régió természetéből, bozótos-csalitos jellegéből adódik, ha úgy tetszik a középkor sűrű aljnövényzetéből, amely nem kedvez a vizsla tekintetnek. Mégis remélem, hogy sikerült bepillantást adnom e gyönyörű vegetációnak rejtélyes zugaiba, fénylő tisztásaira, netán összekötő járataira, közvetve, közvetetten ez alig ismert területre. Túl bonyolult ez a „spiritualia incognita" ahhoz, hogy átláthassuk, de már azt is eredménynek vehetjük, hogy ha egy-egy csapást vágva jobbra-balra szétnézhetünk benne. Sok mindent találtunk, sok mindent rögzíthettünk. 474