Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Hadrovics László fordításában: /"... Ezért kedves keresztény férfiak és nők, / Soha ne feledjétek a Szűzanyát! / Mert ő értünk kérni fogja szent fiát / És minden bűnünk bocsánatát el fogja nyerni. / Oh Mária, Mária, drága anyánk, / Ne vond meg tőlünk az égi kegyelmet. / Mindannyian mondjuk: ámen, / Hogy ne égessen bennünket a tűz, ámen." Ezek a sorok önmagukért beszélnek, jóllehet nem a szenvedő Krisztust, vagy a fájdalmas anyát idézi, hanem Máriának Istenanyai méltóságából eredő egyik kiváltságát az advocata szerepkört tudatosítják Tenfilius történetén keresztül, hogy szolgálja a középkor Mária tiszteletét. A Mária-advocata más epikus alkotásban is megtalálható a néphagyományban mind a magyar, mind a nemzetiségi anyagban, de lengyel és olasz emlékekre is bukkantam. A középkor népszerű toposza volt a megtérő bűnösért minden képességét latba vető, anyai mivoltára is hivatkozó Mária, hogy Jézust megengesztelje és a bűnöst a pokoltól, megmentse. Szép példáit látjuk nálunk a magyaroknál immár népi imádság funkcióban.

5

' A passió-költészetnek terjedési körét és a középkori spiritualitásban betöltött szerepét tanúsítja az orosz hagyományban fönnmaradt emlékek sora. Nagyon elterjedt s költői szépségekben talán Európában a leggazdagabb a Mária-álom típuskör, amelyben Mária álmában éli végig fia szenvedését, halálát. A keresés-motívum is beépült az orosz hagyományba, amiképpen a románba is, amelynek a „Szűzanya siralma / kesergése" megnevezésű kolindái imádságfunkcióra utaló feszes záradékkal rendelkeznek. Terjedelemben, lírai szépségekben egyetlen európai nép nem versenyezhet velük. Megrendítő alkotások. A hetvenes években sikerült még nagyon archaikus énekelt formában rögzítenem a hazai románság körében ma már jobbára karácsonyi kántáló funkcióban őrzött kolindákat, valójában rítusénekeket, köszöntőket. Szerepük szerint azonosak a szláv koledy-kkel, és a mi kántáló énekeinkkel. A bizánci ortodox kultúrkör alapozta szakrális hagyományból most az orosz emlékekből, szemezgetek, amelyek a záradékok tárgyalt fejlődés- * menetébe illeszkednek s jelen formájukban is a távoli múltat, idézik. Ezekben is akár nyugati megfelelőiekben, kifejeződik valamiféle lelki haszon, kegyelem a Golgota-dráma átélésének mintegy jutalmaként. Kifejeződhet, ahogy eddig is tapasztaltuk, szerény utalás-ajánlás formájában, de már az imádságokra jellemző, az oksági viszonyt pontosan közvetítő verbális alakzatban is. Az előbbire példa egy 1905-ben írt füzet éneke Krisztus kínszenvedéséről és a legszentebb Istenanya siralmáról. A füzet 18 istenes-éneket tartalmaz, filológiai összetevői alapján jóval régebbi kézirat másolatának tartják. Hidász Ferenc ferences atyától kaptam ezt a kutatásom számára olyan 467