Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Erdélyi Zsuzsanna Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya Az archaikus népi imádságműfaj eredet- és történeti kérdéseivel jó harminc éve foglalkozom A hagyomány jellegéből adódóan eleve az összehasonlítás igényével. A magyar nyelvterület fölmérését kiegészítettem a hazai nemzetiségeink körében végzett munkával. Tudni akartam, hogy e különös szövegállomány kizárólag magyar szellemi örökség-e, vagy más népek gyakorlatában is előfordul. Mely korhoz köthető eredete s hogyan alakult mozgási iránya? E „más népek"- et az első menetben természetszerűleg jelenítették meg etnikai közösségeink, akiket szó szerint lerohantam. A tempót a szükség diktálta. Az idő szaladt, az ígéretes öregek gyorsan haltak, a feladatkör viszont egyre tágult. Közben jómagam sem lettem fiatalabb. A több éves hajrá egyértelmű választ adott: igenis nemcsak a magyar népi kultúra jellegzetessége az imádságműfaj. Nemzetiségeink, következményesen a szomszéd népek körében is élnek vele hasonló funkcióban, hasonló tartalmi elemekkel, stiláris jegyekkel, szakrális képzetekkel.

1 A szövegek nemcsak lekopott, szétesett formában találhatók meg, hanem gazdag alakzatokban, élő használatukat bizonyító belső dinamikával, létkiegészítő, ha ugyan nem létfeltétel szerepkörrel, amiképpen ezt a magyar gyűjtési tapasztalat is mutatja. Azt mutatja, hogy a falu népének élete összeforrt a spirituális erőkkel. Hányszor hallottam öregeimtől, hogy: „én ezek nélkül az imádságok nélkül már nem is lennék... ezek tartják bennem a lelket... ezek adnak erőt, ezek a szép imádságok... (Miért szépek?) ...Mert benne van a Krisztus Urunk szenvedése meg a Szűzanya keserve... " S ezzel már ugorhatunk is hátra sok száz évet, egyenesen a későközépkor túlfűtött vallási életébe, amelyben a Fiú halála és az Anya fájdalma meghatározó élményt jelentett a tűz és láng forrósította lelkekben. „E fuoco e fiamba stia nel nostro core"

2

, ahogy a ferences szellemiség fejezi ki a krisztusi szenvedés igényelte átélést. S ez az elvárás és a járulékos megfelelés nem maradt korszakhoz kötött. Annál inkább bizonyos szövegekhez, amelyek műfajilag leginkább a passió-epikához és a Máriasiralom-lírához tartoztak. Amiképpen ezek a szövegek a hitbéli elkötelezettség erejével túlélték a „lángoló" századokat s a bennük fölhalmozódott spirituális energiának köszönhetően mindmáig hatnak, az őket dúsító érzelmi töltések sem csökkentek a nemzedéki továbbítás az élőszavasélőkönnyes átadás menetében. A „Planzemo cun li ochi e cun lo core la passion del salvadore..."

3 (Sirassuk és éljük át a Megváltó szenvedését- szó 451