Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. száma, és oly gyakran került sor a törökök betöréseire. Mint például a Bars megyei Nagyszelezsényben, ahol a templomot várként veszi körül egy kőfal a töröktől való félelem miatt. Szentmártonban is ebben az évben vették körül kőfallal a templomot a török betörések miatt. Maróton följegyzik, hogy szép temploma van, tornya is, de födetlen. A templomban semmilyen kép nem található, mert a török felgyújtotta azt, és most épült fel. Ugyanígy az apátfalvakenézicsi templom is kőfallal kerített. Léva- Dobó István birtoka - vára ez idő tájt a legerősebb vár, élő vízzel van körülvéve. Zsarnócáról a miseruhákat, oltárterítőket és kelyheket a közeli Repisce nevű várba vitték a töröktől való félelmükben. Vezekényt - amely ebben az időben az esztergomi káptalan birtoka volt - a török teljesen kifosztotta. A plébánia elnéptelenedett, üresedésben volt. Hasonló a helyzet Neved és Tajna plébániáin is. A garamszentgyörgyi templomot a török szintén kifosztotta. 1560-ban még volt plébánosa, akit a törökök elfogtak, azóta is fogságban van. Teszér ezekben az években szintén elnéptelenedett, üresedésben volt.

15 Ugyancsak 1561-ben a már említett főesperes a Hont megyei falvak vizitálásakor útközben elakadt. Szentantalig jutott el, innen írta az alábbiakat urának, Oláh Miklós esztergomi érseknek: „Amikor más falvakba és mezővárosokba is el akartam jutni, hogy teljesítsem kötelességemet, elijesztettek a jobbágyok, nehogy tovább menjek... mert a török birtokolja azt a földet és nagy veszedelem.fenyegethet ott. Közben találkoztam a közúton Nagy István nemes úrral, bozóki katonával, régi kedves barátommal, és szorgosan tudakozódtam nála afelől, hogy biztonságos lehet-e utam azokon a részeken. Azt válaszolta, hogy erről nem biztosíthat, mert a törökök mindig azon a területen lappanganak, még félezer lépést sem mehetsz, már kezükbe esel, ha közúton mész. Mi katonák sem járunk az utakon, hanem az erdőkben rejtőzködve lovagolunk. Azután beszéltem Máté sági prépost úrral is erről, aki ezt válaszolta: Nem merlek biztatni, sőt azt mondom, okosabb volna visszafordulni."'

6 Azonban nemcsak a törökök tartották rettegésben a lakosságot. Ugyanebben az évben a tornai főesperesség területén számos falut fosztottak ki a németek. Kovácsvágásán, mint írják a vizitátorok, régóta nincs plébános, mert a templomot a németek kifosztották és javait elvitték. Dernőn - a Bebekek birtokán is kirabolták a németek a templomot. Hárskúton pedig nemcsak kifosztották, de az oltárokat is szétverték, régóta nincs plébános. Almáson, Szögligeten szintén feltörték a templomokat.

17 Számtalan korabeli példát sorolhatnánk fel a földesúri önkény bemutatására. A pozsonyi prépostsághoz tartozó Dévényben - a Báthoriak birtokán 1562-ben azt panaszolják a plébániai lakosok, hogy bizonyos kertek fejében a pozsonyi egyháztól évente tíz font pénz járna nekik, de ezt már több éve 42