Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Csukovits Anita: Egy vallásos céhszokás továbbélése napjainkban – a váci hentesek és mészárosok miséje

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Csukovits Anita Egy vallásos céhszokás továbbélése napjainkban - a váci hentesek és mészárosok miséje Történeti irodalmunkban máig vitatott kérdés a céhek eredetének problematikája, a céhek és a vallásos társulatok kapcsolata, egymásrahatása. Külföldi és hazai kutatók egy része a céhek kialakulását részben, vagy egészben a vallásos társulatokból eredezteti, mások a párhuzamos eredet mellett érvelnek, de gyakran hangoztatott vélemény, hogy a már kialakult céhek formáit vették alapul a megalakuló vallásos testvérületek.

1 A vallásos társulatok a középkori emberek mindennapi vallási életének és egyházi ünnepnapjainak fontos kifejezési formái voltak - a tagok a miséken, körmeneteken közösen vettek részt, oltárt alapítottak és gondoztak, ellátták gyertyával és viasszal, gondoskodtak az elhunyt társulati tagok méltó eltemetéséről, emlékük megőrzéséről az értük mondatott alapítványi misével, a belépő új tagokat pedig lakomával köszöntötték. A tagok év közben is rendszeresen összejöttek, mely összejövetel általában kántorböjti napra esett. Az elmondottak fényében is látszik, hogy a középkorban nem könnyű a céhek és a vallásos társulatok megkülönböztetése sem, hiszen az eddig említett jellegzetességek a céhekre is elmondhatók. A befolyásos polgárok eme testületei hasonlóképp szerepet játszottak a város mindennapi életében, a város vezetésében, a döntések meghozatalában. A korabeli okleveles emlékek is még gyakran szinonimaként használták a cecha, confraternitas, collegium kifejezéseket.

2 De a mindkét szervezet-típusnál meglévő markáns vallásos érzület mellett már a középkortól kezdődően megragadhatók a különbségek is. A céhek elsődleges feladata az azonos, vagy hasonló körbe tartozó mesterséget, mesterségeket gyakorlók gazdasági-érdekvédelmi szempontú tömörítése volt, így a tagok sorába csak az adott szakmák gyakorlói léphettek, bizonyos feltételek mellett. A vallásos társulatok tagjai közé bárki beléphetett, aki nem vétett a korban megkövetelt elemi vallási-erkölcsi szabályok ellen, és egy olyan közösségbe akart tartozni, melynek céljaival azonosulni tudott. A tagok közt sok volt a nő is. A vallásos polgár csak egy céh tagja volt, de több társulatba is beléphetett. Kubinyi András fontos különbségként említi továbbá, hogy míg a vallásos társulatok alapszabályát a püspök, a pápai legátus, vagy maga a pápa hagyta jóvá, a céhszabályok megerősítése a városi 379