Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi vallásosság a Kárpál-medencében 6. padsora előtt az iskolásfiúk. Az eladó sorban lévő lányok helye a Mária Szíve oltárnál , a legényeké a Jézus Szíve oltárnál volt. Ha a falu alvégre és felvégre oszlott, akkor a csoportokon belül is együtt álltak az alsófalusi és a felsőfalusi lányok és legények. A nős férfiak a kórusban voltak, 50 éves korukig a menyecskék a templom közepén, a padok mellett álltak, s csak az ennél idősebb - vagy beteg, esetleg áldott állapotban lévő- asszonyok ülhettek be a padba. A templomi ülésrendben öt községben nem tettek különbséget gazdag és szegény között.

10 Zalavárott azonban nagyon élesen elkülönültek a szegények és a gazdagabbak. Az iskolások a fent elmondottak szerint helyezkedtek el, csupán az utolsó éves (ismétlős) lányok álltak külön kis csoportban egy mellékoltárnál. Még nem tartoztak a nagylányok közé, de már a kisdiákok közé sem. Itt az iskolai rend érvényesült, a vagyon még nem számított. A leventék a padok fal felőli végénél álltak egymás mögött, nem vették figyelembe, hogy ki a nincstelen s ki nem. Az eladósorba került nagylányok viszont már vagyon szerint külön oldalon álltak. A jobboldal volt a gazdagoké, a baloldal a szegényeké. A módosabb nagylányok az iskolás fiúk mögött álltak - tőlük kis távolságra - közvetlenül a padok előtt, a szegényebb lányok ugyanígy az iskolás lányok mögött. Ugyanez érvényesült a menyecskék esetében is. A gazdag menyecskék a jobb oldali padok mellett álltak kettesével a templom közepén, a szegények ugyancsak párosával a bal oldalon. Mindig a legfiatalabb, a legutóbb esküdött fiatalasszony állt a sor elején, s utána sorrendben a többiek. Olyannyira tartották a hagyományt, hogyha egy szegény családból származó menyecske - aki már több földet örökölt mint egy valaha gazdag család leánya - megpróbált közéjük állni, addig-addig mocorogtak, könyököltek, míg kitúrták maguk közül, és vissza kellett állnia korábbi sorstársai közé." Az idős nők és férfiak azonban a padokban nem különültek el így. Oda ült be az ötven évét elhagyó asszony, ahonnét kihalt valaki. Természetesen ha az anyósa vagy a rokona volt az illető, akkor oda ült. Egyébként nem voltak foglalt helyek, legfeljebb megszokott helyek, amit nem illett másnak elfoglalnia, mert akkor "mondigálódott" aki ott szokott ülni. Zalavárban egyetlen kiemelt pad volt, az első sorban, kis ajtóval. Vörös Józsefné Bősze Anna 1924-ben a Szent Sír kápolna berendezését a templomnak ajándékozta az első világháborúban elesett férje és sógora emlékére. Ezért haláláig az első sor az övé volt, oda soha senki nem ült. Mikor meghalt - gyermeke és közvetlen rokona nem lévén - levették a kis ajtót, és azóta mások is használják. A század első felében, amíg még tele volt a templom, és nem mentek el sokan a faluból, négy-öt menyecske összebeszélt, és a fal mellé vettek (támlátlan) "gyalogpadokat" arra ültek. A támlás padsorok mögött ugyancsak elhelyeztek ilyen padokat a kisgyermekes anyák számára, akik gyorsan kiléptek a templomajtón, ha a gyermekük maradatlan volt. 359