Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Barna Gábor: Vezetők és vezetettek. Társadalmi rétegek, nemek, életkori csoportok és szerepek egy laikus vallási társulatban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. kább az 1930-as évek közepétől történt, amikor a jezsuiták sikeresen megszervezték a KALOT és KALÁSZ szervezeteit.

50 Ebben részben a nemi, részben a vallási identitás megerősítése és legitimálása mellett erős társadalmi és nacionalista eszméket is képviseltek. Mindez azonban a korábbi, hagyományosnak érzett társulati formáktól vonta el az embereket, nőket, férfiakat, fiatalokat és gyermekeket egyaránt. Változatos a társulatok megalakulásának motivációs rendszere. Az egyén számára bizonyos történeti korszakokban ezek jelenthetik a közélet egyik fórumát, azaz az egyén öntudatosodásának (polgárosodásának) fontos szervezeti keretét. A különböző célok és érdekek megjelenítésének és érvényesítésének kereteit biztosíthatják. A XIX. század végén átalakuló hazai társadalom új igényeket alakított ki a vallásos életben, s így új keretet, tartalmilag is új formákat, új társadalmi szerepeket követelt meg a vallásgyakorlásban. Egyrészt a nagy tömegmozgalmakat,

51 másrészt a differenciálódás irányába mutató speciális pasztorációt. S mindezeknek az új igényeknek jól megfelelhetett a XIX. század közepén az új típusú rózsafüzér társulati forma, amely a horizontálisan szervezett társulatot hozzá tudta kötni a vertikálisan szervezett egyházhoz. Kunszentmártonban nagyon hangsúlyos volt az egész társadalmat integrálni tudó szerepe.

52 A társulati tagság a vallási szocializáció sajátos útját és formáját jelentette. Ennek keretét a családi tagság: szülők és gyermekek együttes tagsága, később az anyák és lánygyermekeik tagsága jelentette elsősorban. Hasonló szerepe volt a Mária-lányokhoz való csatlakozásnak is. A 10-14 éves kislánykorban valószínűleg sokakban kialakult és rögzült a rózsafüzér imádkozásnak szokása, s bizonyos vallásos közösségi szerepvállalás igénye, lehetősége és módja. E funkciók és közösségi szerepvállalások, az egyéni és a közösségi vallásgyakorlás elfogadható arányának ötvözése vezettek oda, hogy a XIX. század utolsó évtizedében a város lakosságának egyötöde, egyhatoda, női dominanciával, tagja volt a rózsafüzér társulatnak. Szinte minden közép és alsóbb rétegekhez tartozó család képviselve volt a társulatban. Ez az egyesületi keret a társulati vezetés részére a társadalmi érvényesülés egyik lehetséges módját és útját jelentette. Ugyanakkor pedig legitimálta a fennálló rend (társadalmi, világi és egyházi). A vezetők és vezetettek, azaz a férfi tisztségviselők és a zömében női tagság aránya, s az arányok megváltozása tükrözi a XIX. század végén, XX. század első felében lejátszódó gazdasági-társadalmi folyamatokat. A férfiak tevékenységi és mozgásköre inkább a társulat külső kapcsolatrendszere volt, a nőké a belső tevékenységi kör. Ám ahogy a társadalmi-politikai megítélés a nőkkel szemben a XX. század elején megváltozott, s a nyilvánosság terei a nők számára is mindinkább elérhetővé váltak, úgy a társulati külső kapcsolat353