Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején

Népi vallásosság a Kárpál-medencében 6. A fegyveres gyalogosok sorát a lovasok sora zárja be. Ezek már az utca közepét foglalják el, igyekeznek ugyan sort tartani, de hát az nehezen sikerül, mert két kéznek mégis sok munkát ad a kantárszár tartása, a karabély töltése és elsütése. A rendcsen csakis ostorpattogáshoz szokott lovak nehezen szoknak ezen inkább csatazajra, mint isteni tiszteletre valló hangzavarhoz. Nehéz volna itt rendet tartani. A lovasok után az egyházi segédlet következik, melyből nem hiányzik a fekete barátruhába öltözött, hosszú fakereszttel (inkább bottal) járó szarándok, s a feltámadt Úr Jézus faképe. Ott van a városi cigányzenekar is. A processió sorát az asszonyok és leányok zárják be. A lassan haladó menet éppen a 10 órai nagymisére érkezik meg a templomba. A fegyveresek a templom ajtaja előtt sorakoznak, s egy sortűzzel végzik be a határkerülést.

17 A határkerülés nemcsak Székelyudvarhelyt dívik. A környék minden falujában szokásos ez a fegyveres zajjal ünnepiesített egyházi processió. * * * Azt gyanítom, hogy ez a határkerülés egy ősi pogány szokás el keresztény esedett alakban. A határkerülés olyan formának tetszik előttem, mintha az emberek kimennének a mezőre nézni, enged-e már a tél, s kérnék az Istent, juttassa már jogaiba a tavaszt. Ha a határkerülés efféle átvett keresztény szokás volna, akkor annak april 25-dikével kellene egybeesni. A keresztény Szent Márkus-féle ünnep és processió a székely határkerüléstől abban különbözik, hogy ez úgyszólván még télen, amikor még hó is boríthatja a földet, folyik le, az előbbi ellenben már a búza [... - olvashatatlan szó] zöldülése idejére esik. Sz. Márkus idején már zöld kalászt mutatnak be az Istennek a hívők, s kérik, teljesítse e zöldellő kezdeményhez fűződő reményeiket. Határkerülés idején azonban a mezőkön leggyakrabban még csak hó szokott lenni. Hogy a vargák (városi polgárok) és nem csak falusi emberek is ugyan cultiválják, az abból magyarázható, hogy az eredeti intenció a köztudatból kiveszett, s hogy a vargák elődjei is lehettek földmívelők vagy a földlepel változásai iránt érdeklődő halászok, vadászok, pásztorok, - s hogy ők magok most is földmívelők is. Udvarhelyt majdnem minden mesterember egyúttal törökbúza-termelő is. Jegyzetek 1. T. Pálffy Aladár: A húsvéti határkerülők. Erdély XIV./3-4. Kolozsvár, 1907. 43-45. 2. Bálint Sándor: Húsvéti vallásos népszokásaink Ethnographia XLV11I. 1937. 58., Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza Bp. 1938. 217-218., Bálint Sándor: Az esztendő néprajza Bp. 1943. 47. 3. Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd Bp. 1989. 281-282., Bárth János: A katolikus magyarság vallásos életének néprajza In: magyar Néprajz VII. Bp. 1990. 408-409. 336