Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején

Népi val/ósosság о Kárpát-medencében 6. előbb csak ideiglenes helyettesítői teendőkre, egy évvel később véglegesen áthelyezték a budapesti első kerületi állami elemi és polgári iskolai tanítóképzőbe.

6 Rucsinszky Lajos 1874 őszétől 1887 őszéig volt a székelyudvarhelyi főreáliskola tanára. Megfigyelései, tapasztalatai tehát ebből az időszakból származnak; s ennek megfelelően dolgozata - T.Pálffy Aladárt megelőzve - a szokás XIX. század végi meglétéről és állapotáról tájékoztat. Egy apró kitételéből viszont arra következtethetünk, hogy Rucsinszky az udvarhelyi tanárkodását követő időben, emlékezetből írta le a húsvéti Krisztus - kereséshez fűződő élményeit.

7 A szokás lényegét, mibenlétét T. Pálffy Aladár cikke alapján Bálint Sándor így foglalta össze: "Országszerte fellelhető szokás húsvét hajnalán a Jézus keresése, amely a Pray-kódexben is fönnmaradt föltámadási misztériumnak laikussá vált maradványa. Székelyudvarhelyen Jézus keresésére régebben a céhek indultak, a zászlókat maguk a céhmesterek vitték. Ez a mozzanat régi hagyományt őrzött meg, mert valamikor a liturgikus játékok rendezése sokszor volt a céhek föladata. A lovasmenet hajnalban fegyverrel indult el Krisztus keresésére, akinek szobrát előzőleg elrejtették a búzavetésben és ezt kellett föltalálni. A megtaláló boldogan hozta a szobrot a lovasok kíséretében, akiket Jézus katonáinak neveztek. A város szélén áll Jézus kápolnája, a menet itt ütött tábort. Elküldték az előköszöntőket a városba jelenteni, hogy megtalálták Jézust, indulhat a processió eléje."

8 "Az előköszöntők élükön a bíróval térnek vissza. Kis idő múlva a processió is jön, szent zsolozsmákat énekelve. A zászlókat Jézus szobra előtt meghajtják, Jézus katonái dísztűzet adnak, majd nagy lövöldözés közben megindul a menet a városba. A keresztek előtt meg-megállnak. A piacon sokat lövöldöznek a kálvinista templom felé. A templom elé vonulva még egyszer dísztüzet adnak, utána pedig szentmisét hallgatnak."

9 Összefoglalójában Bálint Sándor nem tért ki a szokáshagyomány profán vonatkozásaira, arra a fülsiketítő lövöldözésre, amely már a nagyszombatról húsvét vasárnapra virradó éjszaka elkezdődött, s a Krisztus - keresés minden mozzanatát végigkísérte. A vallásos néprajz kutatója nyilván nem ezekre a mozzanatokra figyelt első sorban, annál is inkább, mert a zajkeltés gonoszűző szerepének kereszténységen kívüli gyökerei kétségtelenek. T. Pálffy Aladár és Rucsinszky Lajos szokásismertetője egybehangzóan bizonyítja, hogy Székelyudvarhelyen rendkívül fontos szerep jutott a fegyverropogásnak, durrogtatásnak, lófuttatásnak; a Krisztus - keresés elképzelhetetlen volt lövöldözés nélkül, jóllehet balesetveszélyes volt, s profán volta miatt egyházi szabályozásával is megpróbálkoztak a XIX. század folyamán. Bárth János kutatásai nyomán vált ismertté, hogy az erdélyi püspök és az udvarhelyi főesperes 1817-21 között több rendelettel is próbálta ájtatos körmenetté szelí328