Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Gáspár Dorottya: Keresztények Pannóniában

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. más okok is indokolhatták. Vallási szempontból egységnek lehet tekinteni azt a területet, amely az egykori Pannónia Inferiorból a későbbi Valériába került. E tény révén felmerül a gyanú, hogy a Diocletianus alatti felosztás szempont­jai között a földrajzi adottságokon túl etnikai, vallási — ha úgy tetszik — lo­jalitásbeli szempontok is közrejátszottak. Egységbe kerültek azok a területek, ahol a keleti származású lakosság a maga misztérium - vallási és mágikus be­állítottságával a lojalitás látszatát kelthették. Ezen a területen laknak a zsidó származásúak is, akiknek vallása soha nem volt illicita és akik mindig megta­lálták a konfliktus- helyzetekben a megoldást. így válik érthetővé, hogy ezen a területen 4 a keresztényüldözés nem szedett áldozatot. így válik az is érthetővé, hogy Lerini Szent Antal ősei és a hozzá hasonló keresztények ho­gyan vészelhettek át kritikus periódusokat Tokod, Pilismarót völgyeiben vagy éppen magaslatain. 5 Ebből a helyzetből kiindulva magyarázható az a későbbi jelenség, hogy Pannónia őrzi azt az őskeresztény elvet, hogy az Isten templo­ma az élő közösség, nem pedig az emberkéz alkotta épület. Hosszabban és tar­tósabban őrzi ezt az elvet, mint ahogy ez máshol megfigyelhető. Ezért nem fo­gunk találni a mai értelemben vett templomot a kora középkor előtt az egyko­ri Valeria területén. Viszont azokat az V. századi leleteket, amelyeket eddig a kutatás „rablott" holminak tartott, a folyamatos — még akkor is folyamatos, ha kismértékű — keleti kapcsolatok számlájára írom. Ilyenek a székesfehér­vári pillér, a szőnyi lámpafüggesztő, a szentendrei temetőben talált oszlopfő vagy az aquincumi zsinagóga ásatásakor talált oszlopfő. 6 Vallási kontinuitást ezeknek a leleteknek az alapján tételezek fel. Nem a romanizált itáliai lakos­ság viszi tovább a kereszténységet, mert ők zömében elmenekülnek. A keleti lakosság leszármazottai és a megkeresztelkedett helyiek együtt képviselik azt a magot, amely a népvándorlás ideje alatt, sőt talán a honfoglalás ideje alatt az ókor tartozékai, méghozzá a keresztény ókor tartozékai. Az összefüggések lát­tatása és pontos felmérése szempontjából szükségesnek tartom a pécsi cella trichora újra értékelését, mint ahogy más emlékek újra értékelését is. Pannónia Prima helyzete egészen más, hiszen területének egy része egykor Noricumhoz tartozott, amely provinciának szerepe az ókereszténység történe­tében lényegesen kisebb, mint Pannoniáé. A Noricumhoz tartozása, továbbá az itt haladó Borostyánkő út jelentősen növelte a birodalom nyugati térfeléhez és Itáliához való szorosabb kapcsolatát de egyúttal növelte lakossága roman­izáltságát. Minden bizonnyal ezért is volt megfelelő hely Savaria, Pannónia Superior (Pannónia Prima) fővárosa itáliai kereskedők és más itáliai családok letelepedésére. Ilyen helyen nem feltűnő az idegen, még akkor sem, ha ő ván­dor püspök. Ha a keresztények e területen hivalkodás nélkül éltek, akkor za­vartalanul élhettek, hiszen a hivatalnok gárda is inkább az edictumok csendes mellőzése mellett döntött. Erre bizonyítékul szolgálhat és szolgál is Quirinus 31

Next

/
Thumbnails
Contents