Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Bárth Dániel: Az egyházi irányítás és a népi kultúra kapcsolata a házasodási szokások körében

Népi va/lósossóg a Kárpát-medencében 6. sok) a pápához kellett fölterjeszteni. A protestáns presbitériumokkal ellentétben meglehetősen keveset tudunk a katolikus szentszékek működéséről. Középkori szentszéki regeszták jelentek meg a jogtörténész Bónis György jóvoltából,

32 ám az egyházmegyék újkori szentszéki iratanyagának módszeres földolgozása még várat magára. Egy ilyesféle munka elvégzése komoly tanulságokkal járna témánk szempontjából, hiszen a középkoriakhoz hasonlóan a XV1I1-XIX. századi szentszéki ügyek jókora hányada is házassággal kapcsolatos. Annak ellenére, hogy az egyház házassági bíráskodásának nem volt legalsó szintje, föltétlenül ki kell emelnünk a helyi alsópapság szerepét ezen a téren is. Az ügyek túlnyomó többségével elsőként az illetékes plébánosok találkoztak (általában a gyóntatószékben), akiknek a részletes tájékozódás és mérlegelés után kötelessége volt a joghatóságukba nem tartozó eseteket a szentszékhez irányítani. Számos esetben a bírósági eljárás alatt is feladatokat kaptak: kihallgatásokat eszközöltek, tanúvallomásokat vettek jegyzőkönyvbe, nyomoztak. Előfordult, hogy a bírósági döntés után az ő feladatuk volt a végrehajtás ellenőrzése, a felek megfigyelése.

1

' 4. A házasságkötés körüli szokásokra gyakorolt egyházi hatás vizsgálatakor természetesen felmerül a liturgia és a néphagyomány kapcsolata is.

34 A házassági szertartásrend egyes elemeinek történeti alakulásával önálló tanulmányban foglalkoztam.

35 Itt most mindössze néhány olyan kérdést emelek ki, amelyek a kölcsönhatást példázzák. 4. 1. A házasságkötés egyházi szertartásának egyik központi elemét képezi a felek eskütétele. Az egyházi szertartáskönyvek összeállítói a XVI. század óta a mai napig mint egy régi, speciálisan magyar szokást aposztrofálják ezt a szertartáselemet. A katolikus egyházi szertartáskönyvek egységesítésére irányuló XVI-XVII. századi törekvés idején a magyarországi egyházi vezetők, közülük elsősorban Pázmány Péter azzal érveltek Róma felé némely házasságkötési szertartáselem, azaz leginkább az eskü megtartása mellett, hogy azok elhagyása — ősiségükből fakadóan — a magyar nép számára megrázkódtatást okozna.

36 A házassági eskü tehát annak ellenére, hogy az európai egyházmegyék túlnyomó többségében ebben a formában hiányzik a szertartásrendből, nálunk a római és görög katolikus, illetve a protestáns házasságkötésnek fontos elemeként őrződött meg. Ez a körülmény viszont valamilyen mértékben visszahatott az eskü kiemelt jelentőségére a házasságkötéssel kapcsolatos népi gondolkodásmódban, amelyre többek között nyelvi (esküvő, esketés, hitlés, hitves) és hiedelemadatok utalnak.

37 262