Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tóth G. Péter: A boszorkányság és a mágia kultúrájának társadalmi felfedezése a XIX–XX. században

Népi vol/ósossóg a Kárpát-medencében 6. val" Fehér befejezte a másolást. Az ún. Hoffman-féle másolatot (tehát az 1690-es szöveget) Fehér a budapesti anyakolostor könyvtárában helyezte el, a saját kezűleg készített másolatot és a Boross által készített fényképeket azonban magával vitte Sopronba. Amikor azonban menekülni kellett, a holmiját hátra kellett hagynia, s az iratait és jegyzeteit csak apránként tudták utána küldözgetni. Az utolsó csomag azonban elveszett, benne a „másolat másolatával!"

10 Eddig a történet. Fehér két könyve sok olyan különös adatot tartalmazott, amelyet megnyugtatóan csak az eredeti latin szövegek ismeretében lehetett volna tisztázni. Ennek kiadására azonban a szerzőt nem lehetett rávenni. Pedig a vállalkozást a Magyar Tudományos Akadémia is segítette volna, és magának Fehérnek is rendelkezésére állt Amerikában egy saját maga által szerkesztett történelmi folyóirat. A Kassai Kódexről első ízben 1967-ben jelent meg publikáció az Egyesült Államokban, amikor is a Látód fia, Hanis mágus ellen lefolytatott vizsgálat jegyzőkönyvét és az eredeti latin nyelvű szöveget is közzétette a szerző, valamint még két per teljes anyagát magyarul, ellenben a többi kilenc per anyagát sem eredetiben, sem magyar nyelven teljes egészében Fehér nem adta ki. Ezt követően jelent meg főműve, „A középkori magyar inkvizíció." Ebben teljes egészében egyetlen eredeti szöveget sem közölt, csak tartami kivonatot 59 per anyagából, noha a kétszáz jegyzetből 212 a kódexet idézi. Később hozzákezdett a latin szövegek közléséhez is, ez azonban abbamaradt. Az első szövegközlés alkalmából Fehér M. Jenő megjelentetett három szövegtöredéket, melyeket állítása szerint a kódex hátulsó bőrkötéses táblájának tömítéséből szedett ki. Magyarországon a Magyar Kurír már 1967. szeptember 26-án hírt adott az akkor még „nagy jelentőségűnek" nevezett dokumentumról, mélyrehatóbban azonban csak 1968-ban foglalkozott vele az ugyancsak szerzetesből lett történész, Schräm Ferenc (1923—1975), aki igazán illetékes volt az értékelésre, mivel ő adta ki a magyarországi boszorkányperek iratait. Schräm elismerte a kódex vonatkozó anyagának fontosságát, idézem: „Nyolcvanhárom per anyaga elegendő az egész ősmagyar hitvilág rekonstruálására, ...sok fehér foltot eltüntetve meghatározhatja a kutatás további irányát, de akár forradalmasíthatja is a tudomány eddigi álláspontját. Ezért igen nagyjelentőségűnek kell a gyűjteményt mondanunk. Fehér Mátyás derekas munkát végzett annak lemásolásával." 1969-ben azonban Schräm Ferenc megtámadta Fehért, azt sugalmazva és sejtetve, hogy a „korábban megbízható kutatónak" ismert Fehér valójában egy csaló-hamisító, aki talán egy soha nem létezett kódexből idézget és csapja be a világot. „Nem tudjuk, hogy ki másolt rosszul és értelmezett helytelenül annyi kifejezést és szót: Hoffman Tamás-e 1690-ben, avagy Fehér Mátyás 1944-ben" — írja Schräm. 1971-ben. Aztán Györffy György a Kassai Kódexet „bizonyíthatóan modern 235