Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Sárai Szabó Katalin: „Női munka” a református egyházban a századfordulótól a 40-es évekig

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. "Szövetségünk mikor megalakult, nagy feladatok elé állított bennünket. Három évi tapasztalat mutatja, hogy egyedül ezeket el nem végezhetjük, munkatársakra van szükségünk és ezért a ref. asszonyok és leányok táborát meg kell nyernünk....Remélem, ref. asszony és lánytestvéreink is meg fogják hallani Jézus hívó szavát s zászlója alá sorakozva, égő szívvel jönnek megnyerni a szíveket - a háború szülte hiú, önző, festett nő helyett, hogy megszülethessenek, megnevelődhessenek a komoly, erkölcsös, lélekben derült honleányok, kik női hivatásuk nagyszerű tudatában - a családi tűzhely fénye, melege és lelke kívánnak lenni, egyházuknak és hazájuknak pedig hasznos, munkás tagjai.

12 A Tábor munkájában minden konfirmált református nő résztvehetett, a munka legfelső irányítását a konvent missziói bizottságának külön albizottságába utalták. Mozgalom jellege volt a Református Élet с lap terjesztésére létrehozott „Református Sajtó Női Seregének" is, amelyet azért alakítottak, hogy a lapot eljutassa minél több református családhoz, hogy az a református közösség számára ismert és véleményformáló legyen. Nemcsak előfizetők gyűjtésére toborozták a nőket, hanem arra is, hogy magát a református sajtó ügyét is propagálják. Ennek a mozgalomnak a vezetője ugyancsak Ravasz Lászlóné volt. 1944-ben alakították meg az Országos Református Nőszövetségét, amely egyesületi formában, de már központi irányítással végezte munkáját, elnöke és utazó titkára (Zsindely Ferencné Tüdős Klára és Pilder Mária) járták az országot, hogy a belmissziói mozgalom elérje mindenhol a nőket is. Alapeszméjük az volt, hogy Krisztus a férfiakhoz, gyermekekhez, nőkhöz más-más módon szólt, ezért mindegyiküknek másként kell az evangéliumot hirdetni . A felsorolt példák alapján azt látjuk, hogy a református egyházon belül a nők térnyerése elsősorban a számukra is elérhető felkészültséget, ismereteket, szakmai tudást igénylő feladatok, munkakörök gyarapodásával függött össze. E változás két fontos jellegzetességei-sajátosságot mutatott: az első az az egyesületi keret, amelyen belül az egyház prominens személyiségeinek (püspökök, teológiai tanárok, esperesek, világi tisztségeket betöltők) feleségeiből, teológiát végzett nőkből, diakonisszákból, stb. álló elit dominált. E csoport munkája az egyházi élet egy meghatározott területére korlátozódott, amelyet jellegénél fogva az egyház teljes jogon elismert. Az egyesületeken belül és azokhoz kapcsolódóan a férfiakkal együttműködve folytatták tevékenységüket, sok esetben házaspárok tevékenykedtek együtt. Az egyesületi életet a vezetők dominanciája, túlzott szerepe, személyiségük meghatározó volta jellemezte, kiválásuk, elvesztésük töréshez vezethetett az egyesület életében. 219