Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Viga Gyula: Előszó helyett

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. vallási néprajz látens időszakában, hanem azok célkitűzése is módosult napjainkra. A tradicionális — ám érthetően jobbára parasztinak értelmezett — kultúra kutatása mellett, teret nyert az egyéb társadalmi rétegek, a közkultúra vizsgálata. A mostani konferenciakötet is rámutat például a céhek, ipartestületek vallásos szerepére egy-egy közösség életében. Bár fontos történeti-néprajzi közlések születhetnek az egyes felekezetek lokális közösségeinek múltjából és jelenéből, aligha kerülhető meg a Káipát-medencében együtt élő különböző felekezet közös keresztény gyökerekkel, eltérő liturgiával, másfajta társadalmi szerepvállalással rendelkező, a kultúrában élő ember számára más-más elvárásokat generáló, ám mindezekben is igen sok közös vonást és tanulságot hordozó históriájának szintetizáló értelmezése. Folytathatom még az újabb problémafelvetések sorát — a jelen kötetek kapcsán is. A kultusz szöveges tartozékaiként értelmezhető hagyományban korábban jószerével ismeretlen műfajok bomlottak ki az elmúlt évtizedek kutatásai során: gondoljunk a ráolvasásokról kiadott könyvekre, vagy az archaikus imádságokra, amelyek a „felfedező" Erdélyi Zsuzsanna és kitűnő fiatal követője, tanítványa, Tánczos Vilmos révén a vallási néprajzi konferenciákon, de önálló kötetekben is megjelentek. Kiteljesedett az egyéni ájtatosság formáinak vizsgálata, az apokrif és a paraliturgikus hagyományok értelmezése. A teljes világképre, az ünnepek és a hétköznapok minden területére kibomlott tehát a vallási néprajzi kutatás érdeklődése, sőt, nagy figyelem vetült a közösségek és az egyén életének az egyházi fennhatóság alá nem eső, de a vallásossággal kapcsolatos területeire is. Fókuszba került az egyén hite, a maga személyére szabott vallásossága: az azzal kapcsolatos életérzése, etikai és morális rendezettsége, viszonya a közösséghez és annak kultúrájához, normáihoz, nem utolsósorban vallási meggyőződéséhez. S hosszan folytathatnám még, ahogyan árnyaltan gazdagítják a problematikát a jelen konferenciakötet szövegei is. Mondhatnám, hogy íme, mindez a vallási néprajz. De azt kell mondanom, hogy ennél sokkal-sokkal több: egy olyan stúdium ma már, aminek a kiteljesedése szerencsés feltöltődést jelent a társadalom és a kultúra kutatásának újabb irányaival és eredményeivel. Ahogyan eltérő a kötetben megjelent előadások témaválasztása és problémamegoldása, tagolt a problematikával foglalkozó kutatók köre is. Többeket a közös vallás, a közös lokális múlt részleteinek megismerése köt ebbe a körbe, mások a vallás, a história, az irodalom és egyéb diszciplínák elmélyült kutatása során lelnek kihüvelyezhető vallási problematikára, megint mások életük, munkásságuk jelentős részét tették a népi vallásosság tradíciójának feltárására. Természetes immár, hogy a legkülönbözőbb társadalomtudományi konferenciáinkon szerepelnek a határon túli magyar kutatók is, ebben a vonatkozásban gyakorlatilag eliminálódtak a határok. Mindezek organikusan össze21