Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Sárai Szabó Katalin: „Női munka” a református egyházban a századfordulótól a 40-es évekig

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Sárai Szabó Katalin „Női munka" a református egyházban a századfordulótól a 40-es évekig írásomban az egyházban, vagy az egyházhoz kapcsolódóan végzett női munkának azon típusait, jellegzetességeit szeretném elemezni, amelyek döntően az egyesületi munkán keresztül valósultak meg. A 19. század második felétől a nők szerepéről, hivatásáról kialakított álláspontok fokozatosan átalakultak, ez az az időszak, amikor az egyházi sajtó súlyának növekedésével az egyházon belüli közvélemény formálóinak véleménye a hívekhez, a közönséghez eljuthatott, a nyilvánosság igénye és gyakorlata az egyházon belül is teret nyert. Elemzésem forrásául egyházi folyóiratok, kiadványok szolgálnak. A XIX. század református női ideálja a családanya (ki gyermekeit műveltségre, vallásosságra neveli), a jó feleség (férjének szellemi, lelki társa, nyugodt hátterének megteremtője) volt. A nőnevelés céljaként is ennek az ideáltípusnak a megteremtését jelölték meg, hangsúlyozva a vallásosságra és a honleányi kötelességekre való nevelés fontosságát is. A református női eszmény megtestesítőjeként a református nagyasszonyok szolgáltak példaképül (Lorántffy Zsuzsanna, Bethlen Kata, stb.), akik családanyaként, feleségként kiválóak voltak és egyházukért is sokat tettek. A nők egyházi életben elfogadható működési területéül a jótékonykodást, a szegények gyámolítását jelölték meg. A "pali mondás" volt a hivatkozási pont, miszerint az asszonyok hallgassanak a templomban, ezt azonban nemcsak a nők templomi szolgálatára értették, hanem úgy értelmezték, hogy a nők egyedüli működési területe a cura pastoralis. A XIX. századi emancipációs mozgalom, amely elsősorban a nők művelődéshez való jogának férfiakéval azonos lehetőségeiért szállt síkra, szép sikereket ért el a nők iskoláztatása terén, ami az egyház számára is kihívást jelentett. A katolikus egyház egyre nagyobb számban nyitotta női oktatási intézményeit, ami még inkább arra ösztönözte a református egyházat is, hogy próbáljon a növekvő igényeknek megfelelni. Természetesen léteztek az egyházon belül is ellenvélemények "a művelt nők" kérdésében, megfelelneke eredeti női hivatásuknak, ha "tudákosok" lesznek. A kor kihívásai azonban ezeket a hangokat háttérbe szorították. A másik kérdés, amely vitát váltott ki: a nők hivatalviselése volt. Arra a 211