Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. kar" igyekszenek összebékíteni, az istentiszteleteket nem látogatókat a felsőbb hatóságoknak jelentik.

9 A legnagyobb eklézsiájú Laskó lelkésze, Végh József lakonikus választ fogalmazott: „A Tzégéres vétekben élőket először szép szóval kéri (ti. a prédikátor L. K.), és ha nem jobbulnak, megbünteti. A Versengős Házasokat, külön lakókat mindaddig sarkalja, hogy őket békélteti s hajtja, melyben pedig igen szerentsések voltának. Templomkerülők, haragtartók, hála Istennek, nem tapasztaltattak Ekklánkban."

10 A daróci lelkésznek nem akadt baja sem cégéres bűnben élőkkel, sem versengő házasokkal, sem templomkerülőkkel. Egyedül haragosok voltak: A presbitérium „Az haragtartókat megpáltzáltatja, és a megbékélést nékiek parantsolja, nem különben a tisztátlan beszédűeket meg korbátsoltatja."" A kopácsi presbitérium „a tzégéres bűnben élőket tzittálja, kétszer kéri a jóra, s dorgálja. Ha nem enged, harmadszor meg is vereti. Végre ha jóra nem hozhatja, a T. Canonica Visitacionak feladja."

12 A jelentés írásakor ilyen személyek nem akadtak a faluban. Bellye lelkésze igazából nem tudott választ adni a kérdésre. Saját esetét írta le, amikor egy „goromba" ártatlanul megmocskolta, aminek az lett a következménye, hogy a „rosszak megintetnek szóval, ígéretet is vesznek a megfenyíttetés felől, de az Ígéret teljesítése a nagy napra marad."

13 Valahány gyülekezetre jellemző, hogy az eltévelygőket szelíd rábeszéléssel, nyomatékos szóbeli fenyítéssel, s ha az sem segített, „megpálcáltatással", eklézsiakövetéssel igyekeztek megrendszabályozni. Ha ezek az eszközök csődöt mondtak, amire ritkán került sor, akkor az énekszóval történő temetés megvonásának stb. felvetése még elrettentőnek számított. Amennyiben mégsem hozott eredményt az egyháziak helyi törekvése, a világi illetékes bírósághoz továbbították a renitenskedők ügyét, azok mondták ki és hajtották végre az ítéletet. A század második püspöki látogatására 1885-ben került sor. A zsinati törvények 138. paragrafusa ugyanis a püspök kötelezettségévé tette, hogy amennyiben a körülmények és a viszonyok megengedik, minden évben keressen fel legalább egy egyházmegyében levő eklézsiákat és iskolákat. Szász Károly püspök naplójában indokolta meg, miért esett választása az Alsó-Baranya—bácsi egyházmegyére.: „...elsőnek nem azért, mert betűrend szerint hagyományosan elsőnek áll Névtárunkban és jegyzőkönyveinkben, hanem azon lényegesebb okból is, mert ezen a központtól legtávolabb fekvő egyházmegyénkben vannak Slavoniai idegen ajkú s hitű népek köré szorult és idegen kormány alatt levő anyaegyházaink, szám szerint öten, és azonkívül missziói területeink s diasporáink is, melyek különös számbavételt és gondozást igényelnek, melyeknek állapotai és 186