Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jakab Réka: Ellenreformáció a veszprémi káptalan felsőörsi birtokán a XVIII. század közepén

Népi vallásosság a Kárpót-medencében 6. Balaton-felvidék falvainak a hódoltság idején, pontosabban 1681 előtt bekövetkezett elpusztulását kívánták bizonyítani. Az előállított tanúk egy része a kérdéses falvakból került ki, másik részük gyakran Veszprémből. Megállapíható, hogy a tanúk kiválasztásánál figyeltek azok életkorára. Hogy az illető tanú vallomása hitelesnek tűnjön fel, olyan korúakat bírtak vallomásra, akik 1681-ben már éltek, függetlenül attól, hogy annak idején felnőttek voltak-e már vagy sem. A tanúk többsége protestáns volt, akik gyakorlatilag saját egyházuk érdekei ellen vallottak. E jelenség általánosíthatósága megengedi feltételezni, hogy e tanúkat esetleg megvesztegették, vagy megfenyegették. Felsőörs és a szomszédos falvak vallásgyakorlatát illetően 175 l-ben, 1752ben és 1755-ben is volt tanúkihallgatás, melyeket Csopakon, Veszprémben (két ízben), illetve Vászolyban tartottak. Az első két esetben Lenthy István kanonok, egyházmegyei generális vikárius kérésére folytatták le a kihallgatásokat, míg az 1755-ös veszprémi kihallgatás esetében az 1755. november 13-án kelt helytartótanácsi leiratnak tettek eleget. Ez ugyanis, mivel a füredi reformátusok "nem olyan régen építették engedély nélkül templomukat, az alsóörsiek nem olyan régen foglalták el a templomot és a felsőörsiek csak 1741-ben építettek oratóriumot"

8 előírta, hogy szükséges egy újabb vizsgálat arra nézve, hogy 1681-ben volt-e vallásgyakorlat a fenti és a környező helységekben. Bedy szerint a tanúkihallgatásokat a reformátusok is szorgalmazták annak érdekében, hogy a templomot és a préposti kúriát visszaszerezzék. Arra hivatkoztak, hogy a török idők óta állandóan volt vall ás gyakorlatuk Felsőörsön és a templomukat Bíró Márton erőszakkal szerezte meg, jóllehet itt "emberemlékezet óta" katolikus pap nem működött.

9 A bíróság ősi birtoklás jogán a reformátusok követeléseit elutasította, a prépostságot pedig e jogaiban megerősítette. A négy vizsgálat kérdései megegyezetek egymással. Először arra kellett válaszolniuk, hogy a hódoltság alatt elpusztultak-e a Balaton-környéki falvak (Felsőörs, Alsóörs, Lovas, Paloznak, Csopak, Kövesd, Arács, Füred, Kisszőlős, Pécsely); 1681-ben, amikor Székesfehérvár és Fok (Siófok) még török kézen voltak, pusztán álltak-e és csak a felszabadító háborúk után települtek-e be újra? Következésképpen ugy-e sem templomuk, sem papjuk, tehát így vallásgyakorlatuk sem volt? Azok a templomok, melyeket most a kálvinisták használnak, a pusztulás előtt nem katolikusak voltak-e, amit a templomok liturgiái/építészeti jegyei (szentély, sekrestye stb. megléte) is bizonyíthatnak? Végül: mikor települtek újra ezek a falvak; a protestánsok mikor kezdték e templomokat tatarozni vagy építeni és prédikátort vagy tanítót, esetleg mindkettőt hoztak-e a falvakba? A tanúk egybehangzóan vallották, hogy a kérdéses időszakban az említett falvak néptelenek voltak, lakóik a közeli védettebb falvakban (pl. Nagyvá167