Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jakab Réka: Ellenreformáció a veszprémi káptalan felsőörsi birtokán a XVIII. század közepén
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ennek számos kísérlete megmutatkozott, amikor földesúri jogon, feudális magánakciókkal, az egyházi vagy világi földesurak parancsára — nemegyszer vármegyei katonai segédlettel — egész falvakat kényszerítettek vallásuk megváltoztatására, vagy menekülésre. Az ország felszabadulása után a királyi főkegyúri jogra hivatkozva, katonai karhatalommal számos, protestánsok kezén lévő templomot és iskolát foglaltak vissza az alsó- és felsőmagyarországi városokban. A katolikus egyház uralkodó helyzetet élvezett és nagy anyagi erőforrások voltak birtokában. A Rákóczi szabadságharc idején a protestánsok átmenetileg több száz templomot szereztek vissza 4 , így az 168l-es állapotokhoz való tervezett visszatérés túl nagy tömegeket érintett volna ahhoz, hogy azt a bécsi udvar vállalhatta volna. Ennek ellenére III. Károly 1714-ben kelt pátense kemény hangon szólította fel a protestánsokat, hogy álljanak el a vallásgyakorlattól ott, ahol a szabadságharc alatt az 168l-es tilalmak ellenére újrakezdték. Majd az 1715. évi 30. te.-ben érvényesnek nyilvánította az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket és megtiltotta a vallásügyi sérelmek tárgyalását az országgyűlésen. Ez egyben azt is jelentette, hogy a protestánsok mint közösség nem fordulhattak az uralkodóhoz, csupán egyénileg, saját nevükben. A 31. te. érvénytelennek mondta ki azokat a határozatokat, amelyeket a Rákóczi szabadságharc idején a kuruc országgyűlések, vagy a protestáns zsinatok hoztak, és semmisnek nyilvánította mindazokat az intézkedéseket, amelyeket ez idő alatt a protestánsok vallásgyakorlatuk helyreállítása érdekében számos helyen tettek. Ezenkívül királyi engedélyhez kötötte a zsinatok tartását is. 5 Az időszakunkban meginduló katolikus újjászerveződés és expanzió elsősorban a nyugati egyházmegyékre volt jellemző, ezeket követték a többiek. Megindult az új apparátus szervezése és rezidenciák kiépítése. Az 168l-es soproni országgyűlésen a katolikus rendek arra panaszkodtak, hogy Veszprém és Zala megyékben — a végek és a Muraköz kivételével — csak öt (!) katolikus plébános van, míg ugyanezen a területen 16 protestáns prédikátor működik. 6 Az északnyugati országrészben megkezdték az 1681 -es rendelkezések végrehajtását, a tizenegy megyében két-két artikuláris helyet jelölve ki. A délebbre és keletebbre fekvő megyékben, így Veszprém megyében is kisebb megszorításokkal szabályozták a protestánsok vallásgyakorlatát. Itt a protestánsok mindenütt gyakorolhatták vallásukat, ahol már 1681 előtt is bizonyíthatóan éltek vele. Ezért került sor tanúkihallgatásokkal megrendezett perekre az egyes templom-visszaszerzéseknél. Padányi Bíró Márton a préposti birtokok tulajdonosának tekintve magát, mint földesúr — a püspökségtől teljesen függetlenül — a vármegyei törvényszék előtt megrendezett polgári perben perelte vissza birtokait. A katolikus klérust nem kizárólag a nyáj elvesztése vezette ezekben a perekben, hiszen legtöbb ilyen településen egyáltalán nem voltak már katolikus hívek, 7 165
