Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Horváth József: Végrendeleti adalékok a Veszprém megyei falvak népi vallásosságához a XVIII. század második feléből
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. koldulással élnek, és tsak négynek a kik is minden Szombaton a Kápolnánál egy olvasót egyűt el mongyanak, és a fiam hagyományával egyűt köztők Minden Szombaton egyeránt a Birák ki oszák a Kilencz foréntbul egynek egynek a mi esik, ..." Az idézett, ill. említett intézkedésekből egyértelműen kitűnik, hogy Németh Péter komoly hagyományokat szánt lelkiüdvének biztosítására, és igyekezett pontosabban is megfogalmazni a „címzettek" ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Utolsó rendeléséből egy körültekintő, alapos testáló képe bontakozik ki egyéb vonatkozásokban is; a kiskorú unokájának hagyott 1100 forint kezelésével pl. unokatestvérét, Németh Jánost bízza meg, „mivel an[n]ak a riszeges leányomnak kezében nem lehet adni, se többet, se kevesebbet mindjárt el prédálla"; a vőjére viszont azért nem meri hagyni ezt a pénzt, mert az „illiterátus" 57 ember. Az említett összeg persze érzékelteti azt is, hogy e testáló a falu módosabbjai közé tartozhatott; ezt a vagyoni helyzetéről „árulkodó" egyéb adatok 5 * is megerősítik. Összegezve tehát azt mondhatjuk: az 1798-ban Felső-Zsiden végrendeletet tevő Németh Péter sem vagyoni helyzetét, sem utolsó rendelésének alaposságát tekintve nem mondható „átlagos testáló"-nak; testamentuma azonban így is érdekes adalékokkal szolgálhat a korabeli falusi vallásos élet kutatója számára. Végezetül Előadásomban a XVIII. század második felében keletkezett Veszprém megyei végrendeleteknek a falusi népi vallásossággal kapcsolatos adalékait igyekeztem áttekinteni. A falun kelt testamentumok jelentősebb hányadában található több-kevesebb hasznosítható adalék e témára vonatkozóan; különösen a kegyes hagyományok szolgálnak több érdekességgel; lényegesen ritkábban fordulnak elő a vallásosság tárgyai — igaz viszont, hogy a kisebb vagyontárgyak más vonatkozásban sem túl gyakoriak e forrásokban. A falusi végrendeletekből kirajzolódó képet jól egészítik ki a városi testamentumok vidéki eklézsiákra és templomokra vonatkozó adalékai; e szempontból különösen izgalmasnak bizonyultak a Türelmi Rendelet előtti egy-másfél évtized veszprémi forrásai. Míg a hosszabban idézett, 1798-ban kelt felsőzsidi testamentumból a római katolikus népi vallásosság gyakorlásának néhány érdekes részletébe nyerhettünk bepillantást. E forrásunk egyértelműen igazolja: a XVIII. század a barokk térhódítása volt hazánkban is, „amikor az emberek mély hite tettekben is megnyilatkozó vallásossággal párosult". 59 Az idézett testamentumok jelentős hányadát református vallású személy készítette; a kisebb számú katolikusoktól származó forrás viszont meglehetősen adatgazdag — ez különösen érdekessé teszi az összképet. 144
