Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Horváth József: Végrendeleti adalékok a Veszprém megyei falvak népi vallásosságához a XVIII. század második feléből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. mondatból álló végintézkedése, mely „Atyának Fiúnak Sz. Lélek Istennek nevében" kezdődik.

28 Ez az invocatio egyébként — mely a XVII. századi testamentumokban szinte kötelező formulaként van jelen

29 — vizsgált időszakunk Veszprém megyei forrásaiban már csak elvétve lelhető fel; és nem nagyon találunk példát a testről és lélekről tett általános rendelésekre sem, melyek egy évszázaddal korábban ezen a területen is általánosan elterjedtek lehettek.

30 A vallásosság tárgyairól. A vallás gyakorlásához kapcsolódó tárgyakkal — melyek Győrött a XVII. században már tucatjával bukkannak fel

31 — alig találkozunk az általam vizsgált Veszprém megyei végrendeletekben. Ez a forrástípus egyébként is szegényesebb — teljesen érthetően — e tekintetben, mint a részletesebb inventáriumokat is megőrző árvaszéki iratok;

32 de a tárgyak hiánya így is feltűnő. Képekre pl. csupán egyetlen forrásban találtam utalást, a Király István házastársaként Nagyvázsonyban, 1795-ben végrendelkező Landi Julianna utolsó rendelésében;

33 azonban itt is csak számukról szól a testáló, témájukról már nem, így azt sem tudhatjuk meg, hogy vallásos tárgyúak voltak-e. A tárgyak közül még viszonylag a legtöbb adatunk a könyvekről van. Néhányan a Bibliájukról rendelkeznek: „A Bibliámat Végh Mihály Bátyám Uram[na]k hagyom" — olvashatjuk Török Éva 1798-ban Kenésén kelt sorait;

34 Szaloky András viszont a távolabbi jövőre is gondol Nemesszalókon 1759-ben papírra vetett intézkedésének megfogalmazásakor: „A Biblia is a' Feleségemé légyen míg él, ha mivel a' maga pénzen váltotta ki, ha meg hal, a' Fiamnak maradjon."

35 De felbukkan néhány más könyv is forrásainkban: Török Éva egy zsoltároskönyvéről is említést tesz, mely „valamely szegény gyermeknek adódjék"; Német István pedig 1780-ban Csöglén testálva „Mostani Oskola Mester Ur[na]k", Gyenge Mihálynak juttatja „Egy Kőnyőrgeses Könyvemet Egészen Égő áldozat nevezetűt".

36 Ezek az elszórtan felbukkanó adalékok alátámasztják Lackovits Emőkének a protestáns hitbuzgalmi olvasmányok és a Biblia korabeli kedveltségére vonatkozóan tett megállapításait.

37 A kegyes hagyományokról. A falusi testamentumok népi vallásossággal kapcsolatos adatait számba véve a leggyakrabban kegyes hagyományokkal találkozunk. A címzett az esetek döntő többségében valamely templom, kolostor, vagy éppen egyházi személy; de találkozunk szegényeknek és rászoruló diákoknak szánt adományokkal is. Mind a hagyományok jellege, mind a címzettek földrajzi megoszlása megérdemli, hogy a kérdéssel kissé alaposabban foglalkozzunk. Forrásaink egy részében csupán egyetlen kegyes hagyományról rendelkezik annak készítője. Az 1780-ban Csöglén végrendelkező Német István pl. „Isten ditsősségére, a Csőglei Reformata Szent Ekklesia részére" fél hold földjét testálja felesége halála után örökös jussal, megadva annak pontos 739