Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Miklósi Sikes Csaba: A Dési Református Egyházmegye 1720 és 1774 között felvett vizitációs jegyzőkönyveinek művészettörténeti vonatkozású feljegyzései

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Mára a falvak többségében a magyar (elsősorban református) lakosok száma 50-100 főre csökkent, az itt lakók átlagéletkora 70 év körül mozog, s ezzel a vidék a szórványba került magyarság tipikus területévé vált. A református egyházakról A X. században a Meszes-kapun át megjelent magyarság első gyepűvonalainak határát a Kis Szamos völgye jelentette, ami azzal járt, hogy a vidék termékeny völgyeit az itt megtelepedő lakosság a XIII. századig fokozatosan kitöltötte. Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék adatai azt igazolják, hogy ezen a területen a XIV. század elején már szervezett egyházi élet folyt, amit a vidék építéstörténeti adatai is igazolnak. Arpádkori eredetű templomok vannak Kozárváron, Désen, Némán, Magyarderzsen, illetve ebből a korból származó részletek azonosíthatók a későbbiekben átépített felsőtöki, dobokai, kidéi, bádoki, stb. épületeken, továbbá XIV századi emlékeket őriznek az ormányi, a girolti, a páncélcsehi, az iklódi, a tötöri, a désaknai, templomok. Gótikus elemeket foglalnak magukban a korodi, a kecsedi, az esztényi, a kendilonai, az alsótöki, a nagyiklódi, a dési, a kapjoni, a hadadi, a bádoki, a botházai, a csomafái, a magyarköblösi, a magyarzsombori, stb. templomok. A reformáció térhódításával, illetve az egyházi javak szekularizásával 1563-ban megszűnt a dobokai esperesség, s ezzel a vidék templomai a protestánsok, azaz a reformátusok és az unitáriusok használatába kerültek. Hodor Károly 1837-ben azt írja, hogy Doboka vármegye református templomai közül a reformáció után csak 3 épült alapjaiból, „a többiek a népesebb vallás felekezetét illetvén, a reformátusokra mentek át". A XVII. században még elenyésző volt a római katolikus nemesek száma Doboka vármegyében, a XVIII. században azonban az ellenreformáció hatására egyre többen tértek át, illetve vissza a katolikus hitre. A Habsburg-ház szorításában a nem katolikus egyházak életét szigorú tiltások gátolták. A bécsi udvar 1690-től — többek között -, miközben szemérmesen szemet hunyt a templomfoglalások felett, csak a katolikusoknak engedélyezett kőből templomot építeni. Ezek az intézkedések — paradox módon — adták meg a kellő lendületet a kőtornyokat helyettesítő fatornyok emelésére, ami az erdélyi református egyház sajátosan egyéni produktumát jelenti. Ebből a kényszerből készültek az ormányi, a magyarzsombori, a némái, az alsótöki, a botházi, a légeni, a nagydevecseri haranglábak. Változást csak II. József Türelmi Rendelete hozott, s ezt követően sorra épültek, illetve újultak, bővültek és szépültek a vidék református egyházainak épületei. Sipos Dávid, akinek díszes faragványai vagy a kolozsvári Umling festő-asztalos család (apa és két fia) munkássága, a donátorok nagyszerű adományai jelentős művészeti értékeket hoztak létre ezen a vidéken. Az alábbiakban közölt kutatásaim ennek a kornak jobb megismeréséhez igyekeznek újabb művészettörténeti adatokkal szolgálni. 107