Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Grynaeus Tamás–Kapocs Nándor: Szeremlei matriculák tanulságai (XVIII–XX. század)

Népesedési kérdések Látható a második ötven éves időszakban (a már csökkenő lélekszám mellett!) a halvaszületések és a reproduktív korban elhunyt fiatal asszonyok számának növekedése. Ez -ha exact bizonyításra nincs is lehetőségünk- szándékosság, illetve méhűri beavatkozás megtörténtét sugallja.

21 A születési anyakönyvekből képet kaphatunk a törvénytelen gyermekek, és az elmúlt évtizedekben majdnem kizárólagossá vált kórházi szülések számának alakulására is. (Előbbiek általában feltűnően fiatal korukban haltak meg). A születési arányszám - bár számos tényezőtől függ - igen érzékeny mutató: a ref. lakosság körében az I. világháború-, valamint a második világháború-, és az 1956 utáni kedvezőbb helyzetben észlelhető kismértékű, de kitapintható emelkedése jelzi a külső tényezők hatását. Ennek igen jó próbája az 1989 körüli években észlelhető, szintén pozitív irányú változás. A Nagyatádi féle földreform a falu birtokviszonyait nem érintette. A belső tényezők sokkalta erősebb és jelentősebb szerepére viszont az utal, hogy a sok helyről betelepült és kezdetben gyorsan növő lélekszámú katolikus lakosság (ez kezdettől fogva nem csak természetes szaporulat volt, hanem bevándorlás révén is nőtt lélekszámuk) körében is -egy századdal később- megindult a tragikus fogyás. Számbeli túlsúlyra jutásuk tehát pyrrhusi győzelemnek bizonyult: csak átmenetileg tudta megállítani a falu lélekszámának apadását. A „társadalmi kór"

22 néhány emberöltő után „fertőzőnek" bizonyult. E jelenség - a tények - értelmezése igen nehéz. Gondolhatjuk ui. azt, hogy száz évvel később egészen más gazdasági-társadalmi viszonyok voltak, két eltérő hagyományokkal és kötöttségekkel rendelkező felekezetről van szó - mégis ugyanaz a jelenség zajlott le, tehát nem (csak) gazdasági-társadalmifelekezeti okát kell keresnünk. Ez esetben marad a „szociális tanulás" lehetősége, vagyis hogy a katolikusok átvették a reformátusok ilyen értelmű normáit, értékítéleteit és -rendjét. A katolikusoknál is kimutatható a születési arányszám hirtelen növekedése 1947-1949 között, 1955-ben és kismértékben az 1989-ben s azt követő években. Gondolhatunk azonban arra is, hogy a jobbágyság és a zsellérség 1848-49, ill. az elkülönözés utáni helyzete és a földműves lakosság 1948 utáni helyzete (erőszakos kollektivizálás, amit nincstelenné válásként, javaikból kiforgatásként is megél(hetet)t) között sok hasonlóság fedezhető fel, vagyis a népességalakulás két tragikus fordulópontja esetleg analóg okokra vezethető vissza. (Megjegyzendő, hogy az 1950-es évek elején - az amúgy is igen alacsony - református születési szám is tovább meredeken csökken, ugyanakkor 1952-ben látjuk az egyik legmagosabb ref. halálozási ezreléket: 30,5 és ekörül van az öngyilksság-esetek egyik halmozódása is.) Végül - s ez a legvalószínűbb - a „szociális infekció" - tanulás és a könyörtelen gazdasági realitás együtt is szerepelhettek kiváltó okként. Bizonyára számos tényező - különböző mértékben - járult hozzá e helyzet ill. folyamat kialakulásához; a szeremlei adatokból és az időbeli egybeesésekből ezeket lehetett több-keve231