Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Darkó Jenő: Egyháztörténeti és diplomáciai adalékok Pannónia frank hódoltatásához
Egyháztörténet, telekezetek együttélése rex) 7 , és „nomen regis adsumpsit, nec regalibus uteretur insignibus", ugyan felvette a királyi címet, de a királyi jelvényeket nem használta." Zénonnak 476 augusztusában, Constantinopolis-ba, most már valóban egyedül legitim uralkodóként történt diadalmas visszatérése egy új korszak kezdete a későantik birodalom történetében. De az nem a bukásé, hanem a mindenkor egyedüli császári hatalom helyreállításának kora. Szorosabb értelembe véve, nyilvánvalóan ezt a fordulatot tekinthetjük az utókor által bizáncinak nevezett korszak kezdetének. Ugyanakkor ennek a fordulatnak most csupán az a jelentősége Pannónia szempontjából, hogy ott ettől fogva — feltehetően — minden különösebb politikai megrázkódtatás nélkül — világi értelemben is - a constantinopolisi uralkodó elvi fennhatósága érvényesült. A területet Illyricummal együtt a bizánci birodalom saját felségterületeként tartotta számon.'' Világi, politikai tekintetben a mediterrán birodalom befolyása ezen a vidéken csak 582-ben ér véget, 10 amikor is Baján avar kagán seregei elfoglalják Sirmiumot és lakosait kiűzik a városból." A város lakói - feltehetően Dalmáciába menekültek. " /a II. Nem csak a világi hatalom, hanem az egyházi igazgatás is mindig vitatott területként tartotta számon a pannóniai Duna-szakasz és a dalmát tengerpart között elterülő nagyobb földrajzi egységet. ll/b A területet illetően Róma az egyházi jurisdictióról azonban nem volt hajlandó soha lemondani. így tesz Damasius (366-384) pápa, aki Thesszalonikéba saját személyes képviselőjét küldte. Ezt a személyes (personalis) képviseletet utódai esetről esetre megújították, mígnem Siricus (384-399), majd I. Innocent (404-417) pápák a thesszalonikéi képviseletet vicáriusi rangra emelik. Ugyanakkor Atticus (406-425) constantinopolis-i pátriárka előbb megpróbál befolyással lenni a vicarius választásra, majd oda hatott, hogy II. Theodosius (408-450) törvénybe 12 foglalja a constantinopolisi pátriárkátus jurisdictióját Illyricumra nézve. Bonifác (530-532) pápa tiltakozására a törvény nem lépett érvénybe. A pápai jurisdictio nem szünetelt az Acacius (484-519)-féle skizma (egyházszakadás) 13 időszakáig, az alatt pedig a pápa megőrizte tekintélyét a püspökök többsége előtt, jóllehet Zénón (474-491) és I. Anastasius (491-518) császárok egyházpolitikája Róma szempontjából nehéz helyzetet teremtett, és megakadályozta a pápai jurisdictio érvényesülését 14 - az említett régióban. 519 után, a Rómával történt megbékélést követően Illyricum püspökei egymás között meghasonlottak. Thesszaloniké érseke védelmébe vette a skizmát, mire fel 40 püspök elhagyta, és 514 után Rómával v allait közösséget. Az események a nép körében zendüléshez vezettek. A pápai legátus azzal a felhatalmazással érkezett a városba, hogy a helyi klérussal
