Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése hibák csúsztak a jelentkezők kiválasztásába és nevelésébe. A másik klasszikus remeterendet, a pálosokat ebben az időben nem lehet már a remeterendekhez sorolnunk. Városokban telepedtek meg, tanítást vállaltak, újabb és újabb reformokat akartak végrehajtani, amelyekkel csekély mértékben értek csak el eredményeket. 1770-ben XIV. Kelemen pápa a szerzetesség monasztikus családjába sorolta őket.'*

1 A 18. században kétségtelenül népszerű volt a remeteélet. Azonban e században talán hangsúlyosabban érvényesült a nem kolostorhoz kötött életforma. A török uralom hosszú megpróbáltatásai után nyugalmasabb időszaknak és a vallásos életforma virágzásának lehetünk tanúi. Romba dőlt templomokat restauráltak, újakat építettek, kálváriákat emeltek, egyre több búcsújáróhely alakult ki, a dunántúli szőlőhegyek kis kápolnái egyre fontosabb vallási szerepet kaptak. Mindez gazdagabbak alapítványaiból, szegényebbek segítségéből, de a helyi közösségek akaratából. Mivel a század elején még kevés volt a pap, ezen kultikus helyek ellátását világiak is vállalhatták, annál is inkább, mert a szőlőhegyi kápolnáknál a munka kezdetét, vagy végét, illetve a delet jelző harangozást, a zarándokhelyek sekrestyési teendőit, a kálváriák és kápolnák felügyeletét olyan emberek is elláthatták, akik nem voltak papok. A magányos élet sokakat vonzott ezen szent helyekre. Lássuk tehát miként festett a remeték élete a veszprémi püspökség területén. Remeték a veszprémi egyházmegye területén A veszprémi püspökség remetéinek bemutatásakor az összes, a 18. században a püspökség területén élő remetével foglalkoznunk kell. Tehát azokat a remetéket is feldolgoztam, akik ugyan az egyházmegye területén éltek, de más püspök joghatósága alatt.

IV Azokat is tárgyalom, akik az egyházmegyei határok 1777. évi átrendezésekor öt évre más egyházmegye területére kerültek.

20 Azért öt évre, mivel II. József 1782-ben feloszlatta a remeteség intézményét. Pápa városa - a pápai főesperességgel együtt - 1777-ig a győri egyházmegyéhez tartozott, joghatósága azonban az esztergomi érseknek volt a város felett. A pápai kálvária remetéje így csak 1777-től volt veszprémi egyházmegyés remete. A 18. század folyamán egyházmegyénkben 44 remeteséget tudtam összegyűjteni és 78 remetét név szerint is ismerünk. A remeteségek száma megközelítőleg pontos lehet, noha több olyan remeteséget is találunk, amelyről csak egyetlen forrás tudósít.

21 Ebből valószínűnek látszik, lehet egy-két remeteség, melyről nem maradt fenn, vagy esetleg eddig nem került elő forrás. A remeték száma viszont biztosan meghaladja a 78-at. Több olyan remeteséget is találunk a veszprémi püspökség területén, amelynek név szerint nem ismerjük lakóját,

22 több remeteségről pedig tudjuk, hogy ismert reme84