Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kriza Ildikó: A pétfürdői református egyházközség a háborúban és a kommunizmus idején

Egyháztörténet felekezetek együttélése radt a gyülekezet. A lelkészt „ellenforradalmi" nézetei miatt 1957-ben internálták. Visszatérte után nem volt sem kellő erő, sem akarat, hogy a Kádárkorszak vallásüldözése ellenére az egyházközségben új életet kezdődjék. Pétfürdő lakossága 1960. táján tízszerese a háborús időkhöz hasonlítva, de a gyülekezet gyerekekkel, öregekkel együtt 270 lelket számlált és erőtlenebb volt, mint megalakulásakor.

69 Akkor már egy évtizede bevakolatlan az imaház, környezete gondozatlan, s ajtaja hetente egyszer, vagy kéthetente nyílt ki. A lelkipásztor másfél évre tanulmányi szabadságot kért s kapott hivatalos feletteseitől, az egyház vezetőitől.

70 Később a hosszú, személyeskedéssel terhes áldatlan állapot következményeként a péti reformátusok kicsiny közössége felmorzsolódott, elvesztették önállóságukat. 1960. január 1-én megszűnt a péti református egyházközség. A hívek ismét a várpalotai anyaegyházhoz tartoznak.

71 Epilógus Azt hiszem, a felsorolt adatok minden konkrétságuk ellenére nem egyediek. Tudom, hogy az ország más részén hasonló folyamatok zajlottak, hasonló gondok sújtották a kis lélekszámú református gyülekezeteket. Talán elmondhatnánk a Biblia tanításának szellemében a nyáj és pásztor kapcsolatának örök tanulságait, de én most azt szeretném hangsúlyozni, hogy századunkban a református egyházközségek egészen új helyzetbe kerültek. Más, mint ami az ellenreformáció idején, a cuius regio eius religio deklarálásakor volt. Az egyén szerepe felértékelődött és nélkülözhetetlenné vált a személyes kezdeményezés. A református hitéletben elkötelezett, másokat meggyőzni képes, érzelmi értelmi életre aktivizáló készség és vezetni tudás nélkül a közösségek nem tudnak összetartó egységgé kovácsolódni. A felülről jövő rendelkezések visszhangtalanok, ha nincs kellő közvetítő erő. Önmagában sem egy prédikátor, sem a hivatalos egyházi infrastuktúra, még kevésbé az állam nem teremthet egyházközséget. Olyan egyénekre van szükség, akik az összetartozás igényét meg tudják valósítani. A péti reformátusok együvétartozását, az egyházközség születését, a közös akarat eredményét egyéni tetterő hozta felszínre, de elsorvadt a gyülekezet az összetartó erőt és hitet sugárzó egyének munkájának nélkülözésekor. Jegyzetek 1. Az egyháztörténeti írások közül átfogó képet ad Bartha Tibor-Makkai László (szerk.): Tanulmányok a magyarországi református egyház történetéből 18671979. Bp. 1983. 465. Az adatok bizonysága szerint 1943. jelentős év a gyülekezetépítés, a missziós tevékenység, a szervezetek születése tekintetében. Kara-